Egyik éjjel nem jött álom a szememre, rezignáltam nyomkodtam a távkapcsoló gombjait. A Film+ nem várt csemegével szolgált aznap éjjelre.
A képernyőn néhány kínai operából szalasztott színész(?) keverte a levegőt, éppen egy tévésdobozból kreált űrhajóval (akinek volt gyerekszbája, annak ilyen is volt) vagy mivel harcoltak fene elszántan. Gyorsított felvételek, neon színek a nyolcvanas évek legjavából (lecsekkoltam, már jócskán a kilencvenes években készült a műalkotás), fantasztikusan vicces technika, és akkor jött a katarzis. Hősünk egyszer csak megvilágosodott, Buddhaként lebegett egy sort a felhők felett, és fényével világosságot hozott a sötétség uralta világba. Gyönyörű. Vérzik a szívem, hogy csak a végkifejletet volt alkalmam megtekinteni, de le fogom vadászni, és percről percre végigfogom követni a Szellemharcosok 3. minden mozzanatát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése