Piszkos 12 - az évtized piszkosul jó filmjei

Itt az év vége, sőt, állítólag az évtizedé is, bár erről a brit tudósok még vitatkoznak. Mindenesetre a Filmtekercs egyik munkatársa sem állta meg az "x számú legjobb/rosszabb valami" című képlet tartalommal való felruházását. Az évtized 12 legjobb filmjét Sergő Z. András állította össze szigorúan szubjektív véleménye alapján, meg-megtűzdelve egy-egy, portálunkon megjelenő kritikájával. A válogatás román, dán, francia, bosnyák, palesztin, svéd, koreai, mexikói, német és amerikai rendezők filmjeiből áll, s mint olyan, nem a szerkesztőség, hanem a szerző véleményét tükrözi, így azt saját blogjában jelentette meg.

Annyira megtetszett a Filmvilág blog listaállítási ötlete, meg amúgy egyébként is mindenki szeret mindenféle listákat írni és olvasni, hogy ez sem maradhatott ki. Alább található az évtized 12 legjobb filmje. Szerintem. Ezzel persze két probléma van. Az egyik éppen a Szerintem. Vagyis hogy egy nagyon szubjektív listát olvas itt mindenki. Annyira szubjektív, hogy néha magamtól is el kell határolódnom, hiszen mást jelentett ugyanaz a film tegnap, jelent ma és fog holnap. Ma megnéztem harmadszor A szabadság útjait Sam Mendestől. Tavaly, első két alkalommal jobban tetszett. Hát akkor: mi az, hogy legjobb? Egyébként sem jelenti ugyanazt a legjobb és a "nekem leginkább tetszett". Ez a lista valahol a kettő keveréke.

Folytatás a szerző blogján.

Boldog Karácsonyt!

A Filmtekercs Fényportál szerkesztőségének minden tagja szeretne egy pár napra elköszönni. Legyen mindenkinek olyan ünnepe, amilyet magának és szeretteinek álmodott. Idénre még nem búcsúzunk el, de ez a nap remek alkalom, hogy megköszönjük az az ezévi figyelmet és támogatást. Maradjon így minden jövőre is.
Politzer Péter kissé szokatlan karácsonyi ajándékával kíván mindenkinek áldott ünnepeket

Csala Bori, Fazekas Máté, Havasmezői Gergely, Horváth Ivett, Keller Mirella, Kiss Tamás, Kollár Flóra, Kulcsár Tamás, Molnár Kata Orsolya, Pásztor Balázs, Sergő Z. András, Simonffy Balázs, Szentpály Miklós, Sziliczi Dávid, Zurbó Dorottya.

Robin Hood feliratos trailer

Igazából csak egy a baj vele, hogy májusig várni kell rá. Mindig is utáltam a Robin Hood sztorit, mert baromi unalmas ez a romantikus pátosz, ami belengi; hogy vannak jófej szegények (mellesleg bűnözők, de ez ugye kit érdekel, ha a cél szentesíti az eszközt), meg vannak a gazdagok, akik mivel pénzük van übermocskos gazemberek. Aztán most jött Ridley Scott, és maga mellé vette régi harcostársát (harcos, érted!), Ridley Scottot, és tabula rasát hirdetett.
A ma megjelenő magyar feliratos trailer alapján ez a Robin Hood egész más lesz. Nemcsak a kifolyt vér mennyisége miatt is, bár azon - a gladiátor családjának lemészárlása óta - nem csodálkozunk. A két férfin túl a sikert persze a női főszereplő, Cate Blanchett is garantálja. Micsoda hármas, édes Istenem. És milyen kár, hogy legkorábban csak májusban.

Költészet és film II. Kosztolányi burleszkje

A filmről írt szövegről lépjünk most tovább a film felé.

Kosztolányi Dezső fennmaradt burleszkjelenetében maga az írás a téma. A vakolatlan félkész szobában rozoga asztalán az írógépe előtt magányosan ülő alkotó rá se ránt a létrára, sem a földön heverő különféle tárgyakra. Először a fia, majd felesége ront rá. Szóval tartják, győzködik, ráncigálják melódramatikus mozdulatokkal. Először csak Ádám fia kerül elő füzetével, majd felesége próbálja elvonszolni a géptől. Ecsetet, vakolókanalat nyom a kezébe. Hiába minden. Ironikus utalás lenne mindez a Boldog szomorú dalra? Mindenesetre sajnos csak ez az egy perc látható belőle a PIM archivumában:

Kell egy csapat

Mándy Iván, mint a foci és a filmek nagy szerelmese már annak idején megmondta, kell egy csapat. Ez persze nemcsak a focira és a filmre igaz, bár egyiknél sem elengedhető tényező. Érdemes megfigyelni, hogy egy-egy kor azért lehetett kiemelkedőbb a többinél, mert nem egy olyan zseni volt, aki tudásának magja jó földbe hullott. Kodálynak és Bartóknak szüksége volt az egész Nyugatra, Babitsra, Adyra, Kosztolányira, a festő Gulácsy Lajosra és még sok, az 1870-es, '80-as években született művészre.
Ha az ötvenes évek filmjeit nézzük. Fábri Zoltán, Máriássy Félix, Homoki Nagy István, Ranódy László, Szőts István vagy Keleti Márton. Egy generáció tömérdek nagy hatású filmje.
Hogyan jutott ez most eszembe? A Kino vetítéssorozatáról, amelyet egyszerűen csak nyilvános osztálytalálkozónak neveztek el, s amelyen egy újabb, már a hetvenes években született, és az új évezredben alkotó generáció a főszerep (még ha rendezőkről is van szó). A sajtó és a filmszakma által már a kezdetektől legendásnak nevezett 2005-ös Simó-osztály (amit Simó Sándor halála után Grunwalsky Ferenc vett át) tagjai valóban csapat, amelyek zsenialitásukat egymástól szerzett tapasztalattal tudták olyan szintre emelni, amely nekünk filmélményt adhattak. Kocsis Ágnes, Faur Anna, Gigor Attila, Groó Diána, Mátyássy Áron és mások. A hetvenes évek generációjából ehhez csatlakoztak még olyan nem "Simó-nevek", mint Hajdu Szabolcs, Pálfi György, Török Ferenc vagy Fliegauf Benedek. Ha összeszámolnánk, hány díj és fesztivál köthető ezekhez a nevekhez...sose fejezném be ezt a posztot.
Ezek a rendezők még több évtizeden keresztül hozhatják még filmjeiket. Hogy az új friss hang még kifinomultabb stílust hoz-e a következő időkben, egyelőre kérdés. A biztos indítás persze megvan hozzá.

Költészet és film I. Heltai: Mozi

A következő sorozatban próbálom bemutatni a költészet és a film találkozásait. A filmtörténet első szakaszából, a némafilm és a költészet kapcsolatáról számtalan, különféle szempontú tanulmányt lehetne írni. Kezdjük mégis kicsit könnyedebben. Íme Heltai Jenő verse, ahol elvileg először jelent meg a mozi szó. S ami szinte szószedete lehetne a filmvilágnak. {more}

Heltai Jenő: Mozi

Vászon. Homály. Rikoltó hirdetések.
Muzsika. Híradó. A film pereg.
Lóverseny. Autók. Pisze flapperek.
Gengszter. Detektív. A lyoni érsek.

New York-i árvaház, ezer gyerek.
Az angol flotta. Chaplin: bölcs csavargó.
Mélyhangú, álomszőke Greta Garbo.
Hold. Víz ezüstje. Hervadó berek.

Micky egér. És hűvös mese-szőnyeg,
Mely úttalan útján a levegőnek
Bagdad fölé röpíti utasát.

Könny. Kacagás. Mint happy-end, a Végzet.
Egy centiméter igazi költészet
És háromezer méter butaság.

Talán sosem késő

Induljunk el valahonnan a végéről! Ma hajnalban elhunyt Cseh Tamás. A tényt a maga szomorúságán túl csak egy teszi még szomorúbbá. Hogy éppen mostanság kezdtem azt érezni, valami lejön abból, amit csehtamásságnak nevezünk.
Valami kötődés már évek óta kialakult, valami miatt egy ideje jobban felkaptam a fejem, ha azt hallottam, Cseh Tamás. Úgy gondoltam, vannak egy közösségnek olyan alakjai, akik puszta létükkel irányt mutatnak. Amolyan jóindulatú terelgetők. Még ha ők maguk nem is tudnak róla. Vagy tudnak ugyan, de nem teperik magukat azért, hogy ez nagyon is meglátszódjon.
Nem is nagyon sietett a nyilvánosságért és a népszerűségért. Élt, dolgozott, zenélt, indián volt, tette a napját. Az élete csupa fekete-fehér volt. Sokakat mégis ez a mérhetetlen és felfoghatatlan egyszerűség fogott meg. Szüleinket is, minket is valahogy más úton fogott meg az a letisztult, eszköztelen stílus, ami jellemzője volt.
Nem volt elsőosztályú színész, mégis hosszú a filmes lajstroma. Én, a mai kor gyermeke már csak a késői színészt láthatta. A 6:3 Halmiját, nyakában az elmaradhatatlan tangóharmonikával vagy a Csinibaba szereplőjét, ahogy mondja: "Angela, hát utolért az a híres szerelem..." Csak később ismerhettem meg a Jancsó-féle Cseh Tamást vagy a nyolcvanas évek filmjeit Gothár Pétertől, Bacsó Pétertől, András Ferenctől, megint másoktól. Csak még később tudhattam meg, mennyi, de mennyi filmben adta zenéjét, húzta ezzel közelebb a magyar filmet a magyar zenéhez és viszont.



Az ember mindig azt hiszi, késő van már. Bármilyen korán és bármihez, de késő van, hiszen nem ma kellett volna, hanem tegnap. Pedig én csak ma kezdtem el ismerkedni azzal az igazi Cseh Tamással, akinek említésére közösen gondolkodtunk. A "Levél nővéremnek", a "Műcsarnok", az "Antoine és Désiré" Cseh Tamását most is úgy érzem, már későn kezdtem el megismerni.

Panique au village-Pánikfalva

Gondolom már jó néhányan kiszúrták a youtube-on. A Pánikfalva (Panique au village) a közös francia, belga, luxemburgi őrület 2001-ben még csak négyperces rövidfilmeket jelentett. Elkészült az egészestés változat.

Vincent Patar és Stéphane Aubier stop-motion technikával készült filmje kizárólag az egészen abszurd humor kedvelőinek szól. (A betegebb python-t és a napirajz furcsább pillanatait idézi.) A film két készítője már régóta ismerik egymást, Patar és Aubier együtt diplomáztak a bruxelles-i La Cambre-n (l'École Supérieure des Arts Visuels de la Cambre ). Patar az Aaltra Aubier pedig a Veled is megtörténhet (C'est arrivé près de chez vous) egyik mellékszerepében is feltűnt már.

Patar és Aubier párosa mára fogalommá vált. Számomra a dolog kicsit fárasztó, túláradó, valahogy másra számítottam. Íme mégis a ló a cowboy és az indián szerintem legötletesebben kigondolt kalandja. A jelenet legnagyobb erőssége a díszlet tökéletes berendezése.

Kecske is, káposzta is

Az Európa Parlament múlt vasárnapi választásaihoz jelen blognak semmi köze, mint ahogy még kevésbé van a svédországi eredményekhez. A 7 %-ot elért Pirate Party-hoz már annál inkább. Jelenség a netes mozi világáról, vagy ahogy Rickard Falkvinge és pártja mondja, az európai kultúra szabad áramlásáról.

A Pirate Party ugyan 2006-ban alakult, a világ közvéleménye azonban csak idén, a Pirate Bay nevű filemegosztó oldal elleni hangos per kapcsán kapta fel fejét. Ez a cikk persze nem akar pálcát törni a filecserélés vagy a szellemi alkotás jogait tisztelők hű tábora között, és azt sem hivatott eldönteni, hogy a két fél közötti vitának egyáltalán van-e értelme vagy létjogosultsága.

Mert nem kérdés, hogy a zeneszerzőknek vagy a filmeseknek egy moziban pénze van. Ő költött az előkészületekre, a színészekre, a forgatásra, a reklámra. És ő persze hasznot is szeretne, de nem kicsit. Meg aztán az sem kérdés, nem is lepődik meg senki, sem a filmgyártó cégek, sem a bíróság, hogy ha lehet választani az ingyenes és a drága, az otthoni és az otthonról elmenős vagy a „most" és a „majd ha adják a moziban" típus között, szóval nem kérdés, hogy az utóbbi fog csúnyán alulmaradni.

A filmgyártók és forgalmazók ideig-óráig tudják titkolni, hogy megegyezés nélkül baj van. Egy kis ideig lehet olyan fogalmakkal operálni, mint a „városi kis mozik hangulata" vagy hogy „milyen jó kezembe fogni a friss, ropogós DVD-t". És persze, hogy nem a fotelben, mikróban előmelegített popcornnal kell randira hívni a fiúnak a lányt. Nincs is gond ezekkel, rendben is vannak, de hát hiába felül a gálya, azért alul a víz az úr.

Az istenadta, úgy tűnik, és ezt a magát szimbólummá kinövő Pirate Party bizonyítja legjobban, nem kér friss papírszagú DVD-borítókból. Kér viszont filmet most, azonnal, de tulajdonképpen már késő is. Persze mindent és rögtön nem lehet, hogy még egyet is értsen mindenki. De a Filmklik és a hozzá hasonlók kezdeményezése, amely szeretné összehangolni a lehetetlent jó kezdet lehet. Ezen túl a sok nagy mogul pedig két dolgot tehet: befékez, perel, röghöz köt, amint látjuk teszi is. Vagy megállapodik. Ha már legyűrni nem tudja – amennyiben nem tudja, lássuk még meg, mi lesz a vége –, söpörje hóna alá. Keressen megoldást, innováljon, tegyen úgy, mintha érdekelné vagy érdekelje is konkrétan. Lehet, de nem is, talán inkább kell, közös nevezőt találni, a lehető legtöbbet kihozni. A Youtube körül el is csöndesedtek a viharok, amint kiderült, egy-egy reklámmal, közös projekttel és mással meg lehet állapodni. A jövő zenéje talán a nagy filecserélő oldalakról zengenek majd, hogy a kecske és a káposzta is jól végezze a dolgát.

Pixar - Partly Cloudy

Sokunk kedvenc animációs stúdiója, a Pixar jó szokása, hogy egész estés filmjei előtt egy-egy rövidfilmet is bemutat. És még kell hagyni, ebben nagyon jók - talán még jobbak is, mint a "nagy" filmjeikben (aki látta az Oscart érő rövidjüket, a Geri játékát, az tudja, miről beszélek).

Szeptemberben hozzánk érkező nagymozijuk, az "Up!" elé ezt a kisfilmet rakják majd.

Máris jobban várjuk a lufis öregember és a kiscserkész kalandjait, nemigaz?

A borsó meg a héja?

Fred Astaire és Ginger Rogers, Katharine Hepburn és Spencer Tracy, Humphrey Bogart és Lauren Bacall - a filmtörténet tökéletes párjai. Borsók és héjak. Woody Allen és Marilyn Monroe? Nem igazán.

Ma reggel a sajtóvetítés után lementem a Toldi mosdójába, a nők ajtaján Marilyn Monroe csábít pisilésre, a férfiakén Woody Allen. Marilyn Monroe és Woody Allen? Micsoda kitekert furcsa páros. De minek is kellene összeilleniük? Nyilván nem ígért senki a mozijegy mellé az alagsori vécéajtókon egymáshoz illő filmcsillagokat, de mégiscsak piszkálja a csőrömet. Eljátszadozom a gondolattal. Ki tudja? Lehet, hogy mégiscsak ők lennének Hollywood álompárja? A Who' s Dated Who hiánypotló internetes oldal jóvoltából már azt is tudom, hogy két embert közbevetve már csókolóztak is. Marilyn két évig, 1961-62-ben csókolta Frank Sinatrát, aki 1965-ben elvette Mia Farrow, aki aztán 1980 és '92 között volt Woody partnere. Kicsi hely ez a Hollywood. Biztosan volt valami közös Marilynben és Miában, ha Frank mindkettőjüket csipázta - így lehet, hogy Woody is boldog lett volna a szőke ciklonnal. Az nem kérdés, hogy tetszett neki, hiszen legújabb múzsáját, Scarlett Johanssont is hozzá hasonlította. De mi a helyzet Marilynnel? Ha azt vesszük, hogy hozzáment Arthur Millerhez, aki feltehetően Woodyhoz hasonlóan intellektuális típus volt, így talán a new yorkiak filozófusát is szórakoztatónak találta volna.

Woody Allen és Marilyn Monroe? Na jó, legyen.

Túl a csillagáson - Cannes sok oldalról

A vasárnap véget ért Cannes-i Filmfesztivál - mint az A-kategóriás szemlék királya - egyensúlyozva lavírozna Európa és Amerika között. Vagy a celebek megjelenése pusztán kortünet?

Mert a celebek kora tart most, vehetjük ezt amolyan axiómaként is. Hogy a vörös szőnyeg szindrómája már régen is megvolt, és talán úgy vonult végig rajta Catherine Deneuve is, mint ma Charlotte Gainsbourg. A dolgok talán nem is változnak, csak a mai, az nem lehet már olyan.

Persze nagy a csalafintaság errefelé, s nem hagynak nyitva egy kiskaput se. Tavaly egy George Lucas és egy Harrison Ford kellett, hogy megjelenjen, idén pedig az álompárra, Angelina Jolie-ra és Brad Pittre volt szükség. Persze, jobb az óvatosság, egy olyan nagyágyú jött, aki Cannes valószínűleg elsőszámú kedvence, Quentin Tarantino oldalán mutatkozhatott. A nagyágyú Hollywood-porok mellé persze szükség volt a nagy kedvencek és az elhagyhatatlan fesztiváltípusok. Olyan arányú vegyíték ez, amely a lehető legtöbb embernek tökéletes szimbiózis. Csillogáson túl látni itt karakteres cannes-i fizimiskákat is, és persze kultúrsznobériánk is kielégítésre kerül.

Nemcsak a meghívott és levetített filmek (bemenet), hanem a főbb díjak áttekintése (kimenet) esetén is megláthatjuk Cannes ravaszan sok arcát, amivel még ma is vezető A-kategóriás filmfesztivál.

A vörös szőnyeg idén a már említett Brad Pittnek és a szőnyegen táncoló rendezőjének gördült ki. Úgy tűnik, idén csak Almodóvart felejtették a hotelszobában. Nem hiányozhattak a karakteres alakok, akik egy Arany Pálma vagy több jelölés után már beszállókártyával bírnak, vagy egyszerűen csak hozzátartoznak a dél-francia tengerparty látképhez. A pálmatulajdonos Michael Hanekén kívül ilyen a dán vezér, Lars von Trier vagy az állandó kelet képviseletében idén Park Chan-wook. Az utolsó kategóriában pedig Jacques Audiard és Isabel Coixet a fő befutó, ők meg ugye franciák. Országimázs, miegyéb.

Az egészet egy örök ikon fejeli meg, és teszi teljessé: az életműdíjas Alain Resnais. Ó, kérem, minden a régi. Erre csak annyit mondhatok, amit Móricka szokott, miután bedobja apróját a lukas kávéautomatába: ügyes!


A 62. Cannes-i Filmfesztivál főbb díjazottjai:

Arany Pálma: Das weisse Band (r.: Michael Haneke)
Grand Prix: Un prophéte (r.: Jacques Audiard)
A legjobb rendező díja: Brillante Mendoza (Kinatay)
A legjobb forgatókönyv díja: Lou Ye (Chun feng chen zui de ye wan)
A legjobb színésznő díja: Charlotte Gainsbourg (Antichrist)
A legjobb színész díja: Christoph Waltz (Becstelen brigantyk)
A zsűri díja (megosztva): Fish Tank (r.: Andrea Arnold) és Bak-jwi (r.: Park Chan-wook)
A Kép- és Hangtechnikai Főbizottság által odítélt technikai díj: Map of the Sounds of Tokyo (r.: Isabel Coixet)
Munkájáért életműdíjat érdemlő művész: Alain Resnais (Les herbes follies)

Film készül Marian Cozmáról

Kálomista Gábort a Filmtekercs elsősorban a Hungaricom producereként, számos magyar film bábájaként ismerhetjük. Kevésbé ismert tény, hogy e mellett több évtizede az MKB Veszprém kézilabdacsapatának oszlopos szurkolója, mint ilyen, a nemrég egy veszprémi bárban meggyilkolt román beálló, Marian Cozma személyes ismerőse. Az ő történetéből készült el a Szíven szúrt ország című dokumentumfilm, amelynek rendezője maga Kálomista, s amelyben olyan ismert színészek is szerepelnek, mint Oroszlán Szonja és Csányi Sándor. Hogy nekik milyen kapcsolatuk volt és van a kézilabdacsapattal, egyelőre nem tudjuk. Az április végi bemutatón, amely a veszprémi kézilabdacsarnokban lesz, valószínűleg ez is kiderül.

Zárásként - aki nem tudná, kiről van szó - tekintsük meg azt az emlékező összeállítást, amely a játékos halála utáni első mérkőzésen történt.

Itt egy videó szerepelt, amit szerzői jogok miatt a videómegosztó portál szerkesztősége visszavont.

Pierce Brosnan Arany Málna díja

Pierce Brosnan énekhangja megkapta, ami jár neki. A Mamma Miában nyújtott alakításáért Arany Málna díjban részesítették a színészt , akinek neve Bond, James Bond, s akinek kigombolt inge állítólag jól mutatott szélesvásznon.

Mert hogy nem tisztem megállapítani, így van-e. Mindenesetre énekhang ide vagy oda, Mr. Bond már prózai részeiért is megérdemelné a kitüntetést. Sőt, énekesi karrierje lehet, hogy nem itt fog folytatódni. Pedig szegénynek nincs különösen rossz hangja, csak fekete fegyver és szőke bomba nélkül kicsit kínos. Egyesek szerint ez nem is az ő hangja. Csak az arcát adta. Mint annak idején Pelsőczy László Varga Miklósnak. Aki nem hiszi (például én) járjon utána!

Ja, bocs, ez nem az… Itt az igazi.

Apáink napjai

Bacsó Péter már-már nyugdíjas lehetett volna, amikor én megszülettem. Már ha lenne ilyen egy filmrendezőnél. De náluk - ahogy Bacsó Péternél is - ilyen nincs. Még tavaly is új filmmel jött ki, s mint nagy öreg, mindenkit hirtelen ért halála. 81 éves volt.

Az 1950-ben diplomázott Bacsó dramaturgként kezdte pályáját. Korai éveiben olyan filmekben közreműködött, mint a Liliomfi, a Mese a 12 találatról vagy az Édes Anna. Az 1956-os forradalom után néhány év kényszerszünet érte, majd 1964-ben jöhetett ki Nyáron egyszerű című filmjével. A legnagyobb filmekben is benne volt a tolla vagy személyisége íróként vagy rendezőként: a Két félidő a pokolban, Szerelem, a Fejlövés vagy az Isten hozta, őrnagy úr! is hordozza őt.

Az örökké tartó ismertséget azonban A tanú hozta meg neki, amely szatírikus hangján tudott szólni az ‘50-es évek rettegéstől teljes, ugyanakkor egyszerre nevetséges világáról. A filmet 1969-ben forgatták, majd 10 évig kellett még dobozban tartani, mielőtt néhány kisebb moziban párszor bemutathatták. 1983-ban pedig A New Yorki Filmfesztiválon is bemutatták, ahol óriási sikert aratott. A tanú azon ritka film, amely ismétlésével sem bukott, köszönhetően a rendszerváltás politikájának és Bacsó zsenialitásának.

Időskori filmjei - bevallható módon - kevésbé találták meg a hangot a kor fiatalságával. De Bacsó zseniális szatírái és társadalomismerete idő fölött állt és áll mindig. Sztorijai és tanulsága hiányozni fog.

Friss magyar filmcsemegék az Odeonban

Egy sikerre szomjazó filmszakma ácsorog már az ezredforduló óta az újjászülető magyar film bölcsőjénél. S valóban jó néhány sikeres filmet fel lehetne sorolni az utóbbi évek terméséből. A legutóbbi filmszemle kicsit gyérebbre sikerült. Mindenesetre, ha valaki lemaradt volna róla, most bepótolhatja, rendezőstül. Ime a lista (A vetítések 20 órakor kezdődnek)

A Program

1. MÁRCIUS 9. Török Ferenc: Koccanás (67’)

Vendég: Török Ferenc (rendező), Anger Zsolt (színész)

2. MÁRCIUS 23. Pálfi György: Nem vagyok a barátod (230’ –

rendezői változat)

DVD-premier

Vendég: Pálfi György (rendező)

3. ÁPRILIS 6. Szajki Péter: Intim fejlövés (73’)

Vendég: Szajki Péter (rendező), Petrik András (operatőr),

Angelusz Iván (producer)

4. ÁPRILIS 20. Pater Sparrow: 1 (91’)

Vendég: Pater Sparrow (rendező), Varga Judit (látványtervező)

5. MÁJUS 4. Szabó Simon: Papírrepülők (94’)

Vendég: Szabó Simon (rendező), Csáky Attila (producer)

6. MÁJUS 18. Gárdos Péter: Tréfa (94’)

Vendég: Gárdos Péter (rendező), Bíró Zsuzsa (forgatókönyvíró)

7. MÁJUS 25. Dettre Gábor: Tabló (200’ – rendezői változat)

Vendég: Dettre Gábor (rendező), Mucsi Zoltán (színész)

Jegyár: 700 Ft