A filmről írt szövegről lépjünk most tovább a film felé.
Kosztolányi Dezső fennmaradt burleszkjelenetében maga az írás a téma. A vakolatlan félkész szobában rozoga asztalán az írógépe előtt magányosan ülő alkotó rá se ránt a létrára, sem a földön heverő különféle tárgyakra. Először a fia, majd felesége ront rá. Szóval tartják, győzködik, ráncigálják melódramatikus mozdulatokkal. Először csak Ádám fia kerül elő füzetével, majd felesége próbálja elvonszolni a géptől. Ecsetet, vakolókanalat nyom a kezébe. Hiába minden. Ironikus utalás lenne mindez a Boldog szomorú dalra? Mindenesetre sajnos csak ez az egy perc látható belőle a PIM archivumában:
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése