Az Európa Parlament múlt vasárnapi választásaihoz jelen blognak semmi köze, mint ahogy még kevésbé van a svédországi eredményekhez. A 7 %-ot elért Pirate Party-hoz már annál inkább. Jelenség a netes mozi világáról, vagy ahogy Rickard Falkvinge és pártja mondja, az európai kultúra szabad áramlásáról.
A Pirate Party ugyan 2006-ban alakult, a világ közvéleménye azonban csak idén, a Pirate Bay nevű filemegosztó oldal elleni hangos per kapcsán kapta fel fejét. Ez a cikk persze nem akar pálcát törni a filecserélés vagy a szellemi alkotás jogait tisztelők hű tábora között, és azt sem hivatott eldönteni, hogy a két fél közötti vitának egyáltalán van-e értelme vagy létjogosultsága.
Mert nem kérdés, hogy a zeneszerzőknek vagy a filmeseknek egy moziban pénze van. Ő költött az előkészületekre, a színészekre, a forgatásra, a reklámra. És ő persze hasznot is szeretne, de nem kicsit. Meg aztán az sem kérdés, nem is lepődik meg senki, sem a filmgyártó cégek, sem a bíróság, hogy ha lehet választani az ingyenes és a drága, az otthoni és az otthonról elmenős vagy a „most" és a „majd ha adják a moziban" típus között, szóval nem kérdés, hogy az utóbbi fog csúnyán alulmaradni.
A filmgyártók és forgalmazók ideig-óráig tudják titkolni, hogy megegyezés nélkül baj van. Egy kis ideig lehet olyan fogalmakkal operálni, mint a „városi kis mozik hangulata" vagy hogy „milyen jó kezembe fogni a friss, ropogós DVD-t". És persze, hogy nem a fotelben, mikróban előmelegített popcornnal kell randira hívni a fiúnak a lányt. Nincs is gond ezekkel, rendben is vannak, de hát hiába felül a gálya, azért alul a víz az úr.
Az istenadta, úgy tűnik, és ezt a magát szimbólummá kinövő Pirate Party bizonyítja legjobban, nem kér friss papírszagú DVD-borítókból. Kér viszont filmet most, azonnal, de tulajdonképpen már késő is. Persze mindent és rögtön nem lehet, hogy még egyet is értsen mindenki. De a Filmklik és a hozzá hasonlók kezdeményezése, amely szeretné összehangolni a lehetetlent jó kezdet lehet. Ezen túl a sok nagy mogul pedig két dolgot tehet: befékez, perel, röghöz köt, amint látjuk teszi is. Vagy megállapodik. Ha már legyűrni nem tudja – amennyiben nem tudja, lássuk még meg, mi lesz a vége –, söpörje hóna alá. Keressen megoldást, innováljon, tegyen úgy, mintha érdekelné vagy érdekelje is konkrétan. Lehet, de nem is, talán inkább kell, közös nevezőt találni, a lehető legtöbbet kihozni. A Youtube körül el is csöndesedtek a viharok, amint kiderült, egy-egy reklámmal, közös projekttel és mással meg lehet állapodni. A jövő zenéje talán a nagy filecserélő oldalakról zengenek majd, hogy a kecske és a káposzta is jól végezze a dolgát.
A Pirate Party ugyan 2006-ban alakult, a világ közvéleménye azonban csak idén, a Pirate Bay nevű filemegosztó oldal elleni hangos per kapcsán kapta fel fejét. Ez a cikk persze nem akar pálcát törni a filecserélés vagy a szellemi alkotás jogait tisztelők hű tábora között, és azt sem hivatott eldönteni, hogy a két fél közötti vitának egyáltalán van-e értelme vagy létjogosultsága.
Mert nem kérdés, hogy a zeneszerzőknek vagy a filmeseknek egy moziban pénze van. Ő költött az előkészületekre, a színészekre, a forgatásra, a reklámra. És ő persze hasznot is szeretne, de nem kicsit. Meg aztán az sem kérdés, nem is lepődik meg senki, sem a filmgyártó cégek, sem a bíróság, hogy ha lehet választani az ingyenes és a drága, az otthoni és az otthonról elmenős vagy a „most" és a „majd ha adják a moziban" típus között, szóval nem kérdés, hogy az utóbbi fog csúnyán alulmaradni.
A filmgyártók és forgalmazók ideig-óráig tudják titkolni, hogy megegyezés nélkül baj van. Egy kis ideig lehet olyan fogalmakkal operálni, mint a „városi kis mozik hangulata" vagy hogy „milyen jó kezembe fogni a friss, ropogós DVD-t". És persze, hogy nem a fotelben, mikróban előmelegített popcornnal kell randira hívni a fiúnak a lányt. Nincs is gond ezekkel, rendben is vannak, de hát hiába felül a gálya, azért alul a víz az úr.
Az istenadta, úgy tűnik, és ezt a magát szimbólummá kinövő Pirate Party bizonyítja legjobban, nem kér friss papírszagú DVD-borítókból. Kér viszont filmet most, azonnal, de tulajdonképpen már késő is. Persze mindent és rögtön nem lehet, hogy még egyet is értsen mindenki. De a Filmklik és a hozzá hasonlók kezdeményezése, amely szeretné összehangolni a lehetetlent jó kezdet lehet. Ezen túl a sok nagy mogul pedig két dolgot tehet: befékez, perel, röghöz köt, amint látjuk teszi is. Vagy megállapodik. Ha már legyűrni nem tudja – amennyiben nem tudja, lássuk még meg, mi lesz a vége –, söpörje hóna alá. Keressen megoldást, innováljon, tegyen úgy, mintha érdekelné vagy érdekelje is konkrétan. Lehet, de nem is, talán inkább kell, közös nevezőt találni, a lehető legtöbbet kihozni. A Youtube körül el is csöndesedtek a viharok, amint kiderült, egy-egy reklámmal, közös projekttel és mással meg lehet állapodni. A jövő zenéje talán a nagy filecserélő oldalakról zengenek majd, hogy a kecske és a káposzta is jól végezze a dolgát.
