A vasárnap véget ért Cannes-i Filmfesztivál - mint az A-kategóriás szemlék királya - egyensúlyozva lavírozna Európa és Amerika között. Vagy a celebek megjelenése pusztán kortünet?
Mert a celebek kora tart most, vehetjük ezt amolyan axiómaként is. Hogy a vörös szőnyeg szindrómája már régen is megvolt, és talán úgy vonult végig rajta Catherine Deneuve is, mint ma Charlotte Gainsbourg. A dolgok talán nem is változnak, csak a mai, az nem lehet már olyan.
Persze nagy a csalafintaság errefelé, s nem hagynak nyitva egy kiskaput se. Tavaly egy George Lucas és egy Harrison Ford kellett, hogy megjelenjen, idén pedig az álompárra, Angelina Jolie-ra és Brad Pittre volt szükség. Persze, jobb az óvatosság, egy olyan nagyágyú jött, aki Cannes valószínűleg elsőszámú kedvence, Quentin Tarantino oldalán mutatkozhatott. A nagyágyú Hollywood-porok mellé persze szükség volt a nagy kedvencek és az elhagyhatatlan fesztiváltípusok. Olyan arányú vegyíték ez, amely a lehető legtöbb embernek tökéletes szimbiózis. Csillogáson túl látni itt karakteres cannes-i fizimiskákat is, és persze kultúrsznobériánk is kielégítésre kerül.
Nemcsak a meghívott és levetített filmek (bemenet), hanem a főbb díjak áttekintése (kimenet) esetén is megláthatjuk Cannes ravaszan sok arcát, amivel még ma is vezető A-kategóriás filmfesztivál.
A vörös szőnyeg idén a már említett Brad Pittnek és a szőnyegen táncoló rendezőjének gördült ki. Úgy tűnik, idén csak Almodóvart felejtették a hotelszobában. Nem hiányozhattak a karakteres alakok, akik egy Arany Pálma vagy több jelölés után már beszállókártyával bírnak, vagy egyszerűen csak hozzátartoznak a dél-francia tengerparty látképhez. A pálmatulajdonos Michael Hanekén kívül ilyen a dán vezér, Lars von Trier vagy az állandó kelet képviseletében idén Park Chan-wook. Az utolsó kategóriában pedig Jacques Audiard és Isabel Coixet a fő befutó, ők meg ugye franciák. Országimázs, miegyéb.
Az egészet egy örök ikon fejeli meg, és teszi teljessé: az életműdíjas Alain Resnais. Ó, kérem, minden a régi. Erre csak annyit mondhatok, amit Móricka szokott, miután bedobja apróját a lukas kávéautomatába: ügyes!
A 62. Cannes-i Filmfesztivál főbb díjazottjai:
Arany Pálma: Das weisse Band (r.: Michael Haneke)
Grand Prix: Un prophéte (r.: Jacques Audiard)
A legjobb rendező díja: Brillante Mendoza (Kinatay)
A legjobb forgatókönyv díja: Lou Ye (Chun feng chen zui de ye wan)
A legjobb színésznő díja: Charlotte Gainsbourg (Antichrist)
A legjobb színész díja: Christoph Waltz (Becstelen brigantyk)
A zsűri díja (megosztva): Fish Tank (r.: Andrea Arnold) és Bak-jwi (r.: Park Chan-wook)
A Kép- és Hangtechnikai Főbizottság által odítélt technikai díj: Map of the Sounds of Tokyo (r.: Isabel Coixet)
Munkájáért életműdíjat érdemlő művész: Alain Resnais (Les herbes follies)
Mert a celebek kora tart most, vehetjük ezt amolyan axiómaként is. Hogy a vörös szőnyeg szindrómája már régen is megvolt, és talán úgy vonult végig rajta Catherine Deneuve is, mint ma Charlotte Gainsbourg. A dolgok talán nem is változnak, csak a mai, az nem lehet már olyan.
Persze nagy a csalafintaság errefelé, s nem hagynak nyitva egy kiskaput se. Tavaly egy George Lucas és egy Harrison Ford kellett, hogy megjelenjen, idén pedig az álompárra, Angelina Jolie-ra és Brad Pittre volt szükség. Persze, jobb az óvatosság, egy olyan nagyágyú jött, aki Cannes valószínűleg elsőszámú kedvence, Quentin Tarantino oldalán mutatkozhatott. A nagyágyú Hollywood-porok mellé persze szükség volt a nagy kedvencek és az elhagyhatatlan fesztiváltípusok. Olyan arányú vegyíték ez, amely a lehető legtöbb embernek tökéletes szimbiózis. Csillogáson túl látni itt karakteres cannes-i fizimiskákat is, és persze kultúrsznobériánk is kielégítésre kerül.
Nemcsak a meghívott és levetített filmek (bemenet), hanem a főbb díjak áttekintése (kimenet) esetén is megláthatjuk Cannes ravaszan sok arcát, amivel még ma is vezető A-kategóriás filmfesztivál.
A vörös szőnyeg idén a már említett Brad Pittnek és a szőnyegen táncoló rendezőjének gördült ki. Úgy tűnik, idén csak Almodóvart felejtették a hotelszobában. Nem hiányozhattak a karakteres alakok, akik egy Arany Pálma vagy több jelölés után már beszállókártyával bírnak, vagy egyszerűen csak hozzátartoznak a dél-francia tengerparty látképhez. A pálmatulajdonos Michael Hanekén kívül ilyen a dán vezér, Lars von Trier vagy az állandó kelet képviseletében idén Park Chan-wook. Az utolsó kategóriában pedig Jacques Audiard és Isabel Coixet a fő befutó, ők meg ugye franciák. Országimázs, miegyéb.
Az egészet egy örök ikon fejeli meg, és teszi teljessé: az életműdíjas Alain Resnais. Ó, kérem, minden a régi. Erre csak annyit mondhatok, amit Móricka szokott, miután bedobja apróját a lukas kávéautomatába: ügyes!
A 62. Cannes-i Filmfesztivál főbb díjazottjai:
Arany Pálma: Das weisse Band (r.: Michael Haneke)
Grand Prix: Un prophéte (r.: Jacques Audiard)
A legjobb rendező díja: Brillante Mendoza (Kinatay)
A legjobb forgatókönyv díja: Lou Ye (Chun feng chen zui de ye wan)
A legjobb színésznő díja: Charlotte Gainsbourg (Antichrist)
A legjobb színész díja: Christoph Waltz (Becstelen brigantyk)
A zsűri díja (megosztva): Fish Tank (r.: Andrea Arnold) és Bak-jwi (r.: Park Chan-wook)
A Kép- és Hangtechnikai Főbizottság által odítélt technikai díj: Map of the Sounds of Tokyo (r.: Isabel Coixet)
Munkájáért életműdíjat érdemlő művész: Alain Resnais (Les herbes follies)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése