Bacsó Péter már-már nyugdíjas lehetett volna, amikor én megszülettem. Már ha lenne ilyen egy filmrendezőnél. De náluk - ahogy Bacsó Péternél is - ilyen nincs. Még tavaly is új filmmel jött ki, s mint nagy öreg, mindenkit hirtelen ért halála. 81 éves volt.
Az 1950-ben diplomázott Bacsó dramaturgként kezdte pályáját. Korai éveiben olyan filmekben közreműködött, mint a Liliomfi, a Mese a 12 találatról vagy az Édes Anna. Az 1956-os forradalom után néhány év kényszerszünet érte, majd 1964-ben jöhetett ki Nyáron egyszerű című filmjével. A legnagyobb filmekben is benne volt a tolla vagy személyisége íróként vagy rendezőként: a Két félidő a pokolban, Szerelem, a Fejlövés vagy az Isten hozta, őrnagy úr! is hordozza őt.
Az örökké tartó ismertséget azonban A tanú hozta meg neki, amely szatírikus hangján tudott szólni az ‘50-es évek rettegéstől teljes, ugyanakkor egyszerre nevetséges világáról. A filmet 1969-ben forgatták, majd 10 évig kellett még dobozban tartani, mielőtt néhány kisebb moziban párszor bemutathatták. 1983-ban pedig A New Yorki Filmfesztiválon is bemutatták, ahol óriási sikert aratott. A tanú azon ritka film, amely ismétlésével sem bukott, köszönhetően a rendszerváltás politikájának és Bacsó zsenialitásának.
Időskori filmjei - bevallható módon - kevésbé találták meg a hangot a kor fiatalságával. De Bacsó zseniális szatírái és társadalomismerete idő fölött állt és áll mindig. Sztorijai és tanulsága hiányozni fog.
Az 1950-ben diplomázott Bacsó dramaturgként kezdte pályáját. Korai éveiben olyan filmekben közreműködött, mint a Liliomfi, a Mese a 12 találatról vagy az Édes Anna. Az 1956-os forradalom után néhány év kényszerszünet érte, majd 1964-ben jöhetett ki Nyáron egyszerű című filmjével. A legnagyobb filmekben is benne volt a tolla vagy személyisége íróként vagy rendezőként: a Két félidő a pokolban, Szerelem, a Fejlövés vagy az Isten hozta, őrnagy úr! is hordozza őt.
Az örökké tartó ismertséget azonban A tanú hozta meg neki, amely szatírikus hangján tudott szólni az ‘50-es évek rettegéstől teljes, ugyanakkor egyszerre nevetséges világáról. A filmet 1969-ben forgatták, majd 10 évig kellett még dobozban tartani, mielőtt néhány kisebb moziban párszor bemutathatták. 1983-ban pedig A New Yorki Filmfesztiválon is bemutatták, ahol óriási sikert aratott. A tanú azon ritka film, amely ismétlésével sem bukott, köszönhetően a rendszerváltás politikájának és Bacsó zsenialitásának.
Időskori filmjei - bevallható módon - kevésbé találták meg a hangot a kor fiatalságával. De Bacsó zseniális szatírái és társadalomismerete idő fölött állt és áll mindig. Sztorijai és tanulsága hiányozni fog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése