2007. november 26., hétfő

El vagyunk kényeztetve

Kezd szinte rutinná válni a boldog újságíró dolga, annyi megünnepelni való film jelenik meg dévédén mostanság. Tavaly még azt hittem egy nagy kedvencem megjelenése kapcsán, hogy jó, ha évente-kétévente egy ilyennek örülhetek – bezzeg most csak kapkodom a fejem ide-oda, tucatnyi dévédé kapcsán kellene ódát zengenem.

Hát juszt se, az ember még csukló-ínhüvelygyulladást kap. Zengjenek mások. Íme pár vélemény az aktuális, hazánkba újonnan megérkező remekműről:
„Egy emlékművet sikerült az alkotóknak létrehozniuk, ami örökmécsesként kell, hogy pislákoljon minden ember lelkében”- mondja egy fórumozó az Xpressen. „Férfiasan bevallom, hogy nem egy helyen könnyeztem meg a filmet” – ismeri be ugyanott egy másik. „A film bővelkedik emlékezetes és katartikus pillanatokban” – kritika innen. „Mindenképpen a valaha is készített legjobb háborús filmek egyike” – Robert Egbert, Chicago Sun Times, és egy másik neves kritikus, Ernest Rister: „a Schindler listájával egy szinten értékelhető”. „Minden idők egyik legmegrázóbb háborús filmje”, véli a DVDExtra. „Nagyon hálás vagyok a megtiszteltetésért, hogy láthattam ezt a filmet” – kommentár az IMDb-n. „A háború alatti élet ilyen szívbemarkoló megjelenítésére még élőszereplős filmek közül sem sok volt képes … Igazi unikum” – VOX, november.

Felkapta a fejét a kedves blogolvasó? Jól teszi. E hónapban megjelenik itthon is a Szentjánosbogarak temetője (gyönyörű, de sajna limitált kiadásban).

El vagyunk mi kényeztetve dévédé-ügyileg, ez az igazság.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése