Azt hiszem még sokáig eldöntetlen marad a kérdés: vajon a film művészet, látványosság vagy “életforma”. Mindenesetre a művészet szót sosem lehetett olyan nehezen körül írni - kézzel foghatóvá tenni mindig is lehetetlen volt - , mint most, az ezredforduló korszakában. A műalkotásoktól talán elidegenedtek kicsit az emberek. A filmek sem művészi jellegüknél fogva hatnak rájuk: a tiszta művészet éppen ezért zavarbaejtő. Az alábbi két videó már jó ideje fenn van a Youtube-on.
„Mindig úgy érzem a gondolkodás olyan, mint a horgászat, ha horgászni megyünk, szükségünk van türelemre, s szükségünk van egy horogra és némi csalira. Ha kisebb halat szeretnénk fogni nem kell túl mélyre, de egy nagyobb halért mélyebbre kell vetnünk a horgot. A csali, azt hiszem, maga a vágy, ha vágysz valamire teljesen fókuszálsz rá. Ahogy a maharadzsi is mondta, mindig megelevenedik az a pont, ahová a figyelem irányul. Éppen ezért fókuszálni valamire olyasmi, mint csalit akasztani egy horogra.
Ahogy nő egyre nagyobbra és nagyobbra a kíváncsiságod, úgy leszel egyre inkább képes arra, hogy mélyebbre lépj. Minden dolog, aminek „szelleme” van ebből az egységes térből lép elő, erről a mélyen fekvő szintről; ott mélyen minden nagy és absztrakt, maga a Dolog látszik, itt fenn mindez inkább kivetett, nevetséges. Csak ha lemész értük láthatod: sokkal tisztábbak és nagyobb a hatalmuk. Így egytlen dolgot tehetsz, ha fel akarod őket nagyítani idefenn.
Én olyan halakat fogok, amik számomra fontosak. De úsznak mindenféle halak. Vannak halak üzletemberek számára, vannak a sportoknak halai, s igazából vannak mindenki számára. Egy bizonyos fajta hal a mozi számára is látható, s én úgy láttam eddig, hogy ez a hal kifogható, s számomra nagyon gyönyörű.”
Amíg az eslő mondatban felvetett kérdés eldől, mi a film mindhárom kiterjedésével foglalkozunk. vissza a blogra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése