Persze

Persze, hogy a Persepolis megint olyasvalami, amiről a csupán átlagosan szerencsés magyar mozijáró az életben se fog hallani. Szegény film nem üti meg a magyar média ingerküszöbét.

Hogyan is ütné meg, hiszen a könyv, amiből készült, csupán az elmúlt évek egyik legjelentősebb és legnagyobb visszhangot kiváltó műve a maga műfajában. A film pedig csak annyira világsiker, hogy Franciaország - egy cannesi zsűri-nagydíj után - egyszerre két fő-Oscarra nevezze: a legjobb egész estés animációs film és a legjobb külföldi film díjára. Irán se szórja a mennyköveket érte, mint anno a Mohamed-karikatúrákért, dehogy. A Persepolis nincs is. Legalábbis hazai médiaszemek és fülek számára.

És persze, hogy a Persepolis hazai vetítéséhez egy kis kiadó és egy rétegfesztivál kell. A kiadó lefordította, magyarra szerkesztette, és igen szép formában a polcokra helyezte a könyvet, a fesztivál pedig nyitóeseményének választotta a filmet. Remek, így kell ezt - de ugyan hány nagyobb lapban olvashatni róla?

Hanem azért felvirradhat még a Persepolis napja idehaza is. Talán ha Oscart kap. De addig csak a remek kiadó és a még remekebb fesztivál vevő- és nézőközönsége fog hallani róla. (Meg a Tekercs olvasói.)