Nemrégen néztem meg Az ügynökséget, és Andris főszerkünk írásával szemben afféle különvéleményt kell megfogalmaznom. Minden árva szavával egyetértek, ami ténymegállapítás, s e szavak többsége a cikkben dícsérő - viszont egyáltalán nem érek egyet azzal, hogy Az ügynökség rajongásig szuper lenne.
Elismerem, kényszerűen, hogy a rendezés remek. A színészi játék remek. A kép és a hang remek. A forgatókönyv legalábbis jó. Viszont nagyon, nagyon, nagyon hiányolom a filmből a lelket. A lélekhiányról pedig az embertelen főszereplő tehet.
A főszereplő olyan, akár egy robot, több szempontból is. Egyrészt látványosan nincsenek érzelmei; karakteréről Auschwitz híres táborparancsnoka jutott az eszembe, aki a kötelességteljesítést minden emberi megfontolás fölé helyezte. Másrészt egy pillanatra sem látszik elgondolkodni azon, hogy jót tesz-e ő a hazájának a cselekedeteivel - hogy nem rombolje-e netalán azt a demokráciát, aminek a védelmére szentelte és elevenen feláldozta saját életét, élőholttá válva munkája közben - nem; kétség, dilemma, vagy bármi néven nevezendő szkeptikus gondolatfoszlány fel sem merül benne. A Skulls and Bones beprogramozta hazafinak, és a program fut. Intelligensen megírt program: nincs Fatal Error, nincs Unhandled Exeption, és végképp nem fordulhat elő Denial Of Service. De ki látott már gépben lelket? (OFF. Helyesbítek. Ki látott - még?)
S ami a legidegesítőbb számomra: cselekedeteinek és életvitelének alapjai egy percre sem derülnek ki. Az kiválóan látszik a filmben, hogy mikor bukik el, mikor rendeli alá magát végleg a tökéletes Hazafi-Programnak, s szűnik meg ember lenni: akkor, amikor hagyja vén, jólelkű mentorát meghalni. Amikor az erkölcsi relativizmust először és végérvényesen fölé helyezi az erkölcsi abszolútumnak. De miért teszi? Nem derül ki és sose is fog.
Ismert aforizma, hogy a hazafiság sok bűnöző utolsó menedéke. Azt hiszem, hogy Az ügynökség főszereplője nem egyéb egy magasztos célok szolgálatába szegődött gengszternél, aki az erkölcs hiányán kívül még buta is (mert sosem gondolkodik el rajta, jót tesz-e) és gyáva is (mert ahogy láttam, a gyávaságon kívül nem sok minden játszott közre ősbűne elkövetésekor).
Ki tudja, talán mégiscsak jó film ez, hiszen lényeges dolgok felett gondolkodtatja el az embert. Akinek tetszett, annak ajánlom Merle Mesterségem a halál című remekművét. De azért csak hideg és érzéketlen marad, mert egy árva kiszólás erejéig sem hajlandó főszereplőjét el- vagy megítélni. No persze, hogy ezt elvárjuk-e, csakis ízlés kérdése, és nem többé. De én elvárnám.
(De akkor miért rajongok mégis Merle művéért?)
Elismerem, kényszerűen, hogy a rendezés remek. A színészi játék remek. A kép és a hang remek. A forgatókönyv legalábbis jó. Viszont nagyon, nagyon, nagyon hiányolom a filmből a lelket. A lélekhiányról pedig az embertelen főszereplő tehet.
A főszereplő olyan, akár egy robot, több szempontból is. Egyrészt látványosan nincsenek érzelmei; karakteréről Auschwitz híres táborparancsnoka jutott az eszembe, aki a kötelességteljesítést minden emberi megfontolás fölé helyezte. Másrészt egy pillanatra sem látszik elgondolkodni azon, hogy jót tesz-e ő a hazájának a cselekedeteivel - hogy nem rombolje-e netalán azt a demokráciát, aminek a védelmére szentelte és elevenen feláldozta saját életét, élőholttá válva munkája közben - nem; kétség, dilemma, vagy bármi néven nevezendő szkeptikus gondolatfoszlány fel sem merül benne. A Skulls and Bones beprogramozta hazafinak, és a program fut. Intelligensen megírt program: nincs Fatal Error, nincs Unhandled Exeption, és végképp nem fordulhat elő Denial Of Service. De ki látott már gépben lelket? (OFF. Helyesbítek. Ki látott - még?)
S ami a legidegesítőbb számomra: cselekedeteinek és életvitelének alapjai egy percre sem derülnek ki. Az kiválóan látszik a filmben, hogy mikor bukik el, mikor rendeli alá magát végleg a tökéletes Hazafi-Programnak, s szűnik meg ember lenni: akkor, amikor hagyja vén, jólelkű mentorát meghalni. Amikor az erkölcsi relativizmust először és végérvényesen fölé helyezi az erkölcsi abszolútumnak. De miért teszi? Nem derül ki és sose is fog.
Ismert aforizma, hogy a hazafiság sok bűnöző utolsó menedéke. Azt hiszem, hogy Az ügynökség főszereplője nem egyéb egy magasztos célok szolgálatába szegődött gengszternél, aki az erkölcs hiányán kívül még buta is (mert sosem gondolkodik el rajta, jót tesz-e) és gyáva is (mert ahogy láttam, a gyávaságon kívül nem sok minden játszott közre ősbűne elkövetésekor).
Ki tudja, talán mégiscsak jó film ez, hiszen lényeges dolgok felett gondolkodtatja el az embert. Akinek tetszett, annak ajánlom Merle Mesterségem a halál című remekművét. De azért csak hideg és érzéketlen marad, mert egy árva kiszólás erejéig sem hajlandó főszereplőjét el- vagy megítélni. No persze, hogy ezt elvárjuk-e, csakis ízlés kérdése, és nem többé. De én elvárnám.
(De akkor miért rajongok mégis Merle művéért?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése