A múlt alkalommal elkezdett sorozat második részében olyan európaiak és tengerentúliak egyaránt szerepelnek. Utóbbiakra nem sok dicsfény esik, bár lehet, hogy csak cikkíró ferdít olykor a valóságon. Jöjjön tehát a legjobb, a legrosszabb, az év magyarja és a nagy csalódás. Olvass tovább!
A citromdíjat idén az Epic Movie-ra, vagyis a Bazi nagy filmre esett. Bemelegítésként pár számadat: az elmúlt évek sikerfilmjeinek paródiájából összegyúrt film 2.3 pontot kapott az IMDb-n, ezzel elnyerte a minden idők 61. legrosszabb filmjének járó kitüntetést. A Rottetnomatoes, vagyis az amerikai kritikusok leghivatalosabb fóruma, pedig egészen 2 %-ra értékelte a látottakat. A film története szerint a Narnia krónikájnak 4 testvére indul útnak, előbb Johnny Depp csokigyárában kötnek ki, majd látogatást tesznek Jack Sparrownál, de beleütközünk a Távkapcs, a Kígyók a fedélzeten, a Da Vinci kód (micsoda példaképek…) és más csodák szereplőibe is. A mechanikus pakoláson kívül több ide nem jutott, az alkotóknak a film készítése közben általában vagy a szexen járt az eszük vagy semmin.
A legnagyobb pozitív csalódást a Vaskabátok című fim okozta. A Halái hullák hajnala című örökbecsű abszurdumot (jó értelemben vett kifejezés) kihagyva eddigi moziélményeim közül, az angol rendőrtiszt (sic!) története nagyott durrant. Szó szerint. Puskapor nem marad szárazon a történetben, amely a londoni szuperintelligens és übereminens zsaru vidékre helyezését és a kisváros körüli anomáliák tálalását remek formába önti. Angol humor európai stílusra hangolva, és bizony alaposan újrarajzolja a vígjáték fogalmát. Sok klasszikus vígjátékfilmes tanulhatna Edgar Wright rendezőtől.
A következő kategória hazabeszél, ráadásul minden bizonnyal megoszt, mert szerintem sem a legjobb film feltétlenül - csak éppen a legméltatlanabbul sutba dobott. Hogy Herendi Gábor harmadik filmjének, a Lorának fogadtatása miért maradt el messze a rendező előző két filmjétől, rejtély marad az év végére. Mert elmaradt, az biztos, noha nem rosszabb film a Magyar vándornál, de lehet, hogy még a Valami Amerikával is fölveszi a versenyt. Az eddigi vígjátékok helyett viszont romantikus drámát kapunk, üdítően új színészekkel és sajátos atmoszférával, herendisen jó zenével, Yonderboi-jal.
Az év legjobb filmje jelen bejegyzés írója szerint Németországból érkezett. Florian Henckel von Donnersmack elsőfilmes rendező filmje elvitte az Európai Filmakadémia fődíját, majd a Golden Globe és az Oscar-díj legjobb külföldi filmnek járó díját. Hazája mustráján természetesen tarolt A mások élete. A film 1983-1993 között játszódik, az NDK szocializmusának végnapjait látjuk. Gondolnánk. de annyira mégsem végnapok ezek, hiszen a Stasi, a keletnémet titkosszolgálat él és virul, megfigyel, lehallgat, etilt, likvidál és miegyéb. Gerd Wiesler százados például intenzíven kihallgat, közben tanít a Stasi-egyetemen. Majd rááll az ország ünnepelt költőjére, Georg Dreymanra. A kezdetben fedhetetlen, elvhű költő egy személyes tragédia hatására az ellenállás fontos embere lesz. Ha itt meg kellene állni, az alkotás nem különbözne sok más hasonló témájútól. Az ember besúgja a szomszédját, a kedvesét, alatt- és felettesét - az ember már nem ember. S ez tény. De esetünkben azonban Wiesler századosban is nagyot fordul a kocka. Választania kell. A vége egy diktatúrában nem lehet kérdés. Aki szembeszáll, az így vagy úgy fölmorzsolódhat. A nyugatnémet rendező 17 éves volt a berlini fal leomlásakor, filmje mégis az utolsó kockáig működik a film. Apáink és nagyapáink történetei - igen, a miénk már egy másik generáció - visszaköszönnek.
A citromdíjat idén az Epic Movie-ra, vagyis a Bazi nagy filmre esett. Bemelegítésként pár számadat: az elmúlt évek sikerfilmjeinek paródiájából összegyúrt film 2.3 pontot kapott az IMDb-n, ezzel elnyerte a minden idők 61. legrosszabb filmjének járó kitüntetést. A Rottetnomatoes, vagyis az amerikai kritikusok leghivatalosabb fóruma, pedig egészen 2 %-ra értékelte a látottakat. A film története szerint a Narnia krónikájnak 4 testvére indul útnak, előbb Johnny Depp csokigyárában kötnek ki, majd látogatást tesznek Jack Sparrownál, de beleütközünk a Távkapcs, a Kígyók a fedélzeten, a Da Vinci kód (micsoda példaképek…) és más csodák szereplőibe is. A mechanikus pakoláson kívül több ide nem jutott, az alkotóknak a film készítése közben általában vagy a szexen járt az eszük vagy semmin.
A legnagyobb pozitív csalódást a Vaskabátok című fim okozta. A Halái hullák hajnala című örökbecsű abszurdumot (jó értelemben vett kifejezés) kihagyva eddigi moziélményeim közül, az angol rendőrtiszt (sic!) története nagyott durrant. Szó szerint. Puskapor nem marad szárazon a történetben, amely a londoni szuperintelligens és übereminens zsaru vidékre helyezését és a kisváros körüli anomáliák tálalását remek formába önti. Angol humor európai stílusra hangolva, és bizony alaposan újrarajzolja a vígjáték fogalmát. Sok klasszikus vígjátékfilmes tanulhatna Edgar Wright rendezőtől.
A következő kategória hazabeszél, ráadásul minden bizonnyal megoszt, mert szerintem sem a legjobb film feltétlenül - csak éppen a legméltatlanabbul sutba dobott. Hogy Herendi Gábor harmadik filmjének, a Lorának fogadtatása miért maradt el messze a rendező előző két filmjétől, rejtély marad az év végére. Mert elmaradt, az biztos, noha nem rosszabb film a Magyar vándornál, de lehet, hogy még a Valami Amerikával is fölveszi a versenyt. Az eddigi vígjátékok helyett viszont romantikus drámát kapunk, üdítően új színészekkel és sajátos atmoszférával, herendisen jó zenével, Yonderboi-jal.
Az év legjobb filmje jelen bejegyzés írója szerint Németországból érkezett. Florian Henckel von Donnersmack elsőfilmes rendező filmje elvitte az Európai Filmakadémia fődíját, majd a Golden Globe és az Oscar-díj legjobb külföldi filmnek járó díját. Hazája mustráján természetesen tarolt A mások élete. A film 1983-1993 között játszódik, az NDK szocializmusának végnapjait látjuk. Gondolnánk. de annyira mégsem végnapok ezek, hiszen a Stasi, a keletnémet titkosszolgálat él és virul, megfigyel, lehallgat, etilt, likvidál és miegyéb. Gerd Wiesler százados például intenzíven kihallgat, közben tanít a Stasi-egyetemen. Majd rááll az ország ünnepelt költőjére, Georg Dreymanra. A kezdetben fedhetetlen, elvhű költő egy személyes tragédia hatására az ellenállás fontos embere lesz. Ha itt meg kellene állni, az alkotás nem különbözne sok más hasonló témájútól. Az ember besúgja a szomszédját, a kedvesét, alatt- és felettesét - az ember már nem ember. S ez tény. De esetünkben azonban Wiesler századosban is nagyot fordul a kocka. Választania kell. A vége egy diktatúrában nem lehet kérdés. Aki szembeszáll, az így vagy úgy fölmorzsolódhat. A nyugatnémet rendező 17 éves volt a berlini fal leomlásakor, filmje mégis az utolsó kockáig működik a film. Apáink és nagyapáink történetei - igen, a miénk már egy másik generáció - visszaköszönnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése