Vigyázat, SPOILER, csak az olvasson tovább, aki nem veszi a szívére, ha elárulom neki A királyság csattanóját.
Sokaknak tetszik A királyság utolsó mondata. A főszereplő, az amerikai nyomozó súg valamit a film legelején, arab terrorista ellenfele pedig a legvégén; a film utolsó jelenetében derül ki, hogy mindketten ugyanazt mondták - az FBI-ügynök a nyomozás kezdetén, a terrorista annak végén, haláltusája alatt -: “Meg fogjuk ölni mindet.”
Mintha ez a mondat jelezne valamit. Mintha azt mondaná: a hozzáállás mindkét oldalon ugyanaz, a háborúnak sosem lesz vége, a két oldal alapvetően egyenlő. Olvasni is lehet a neten ezt a megállapítást. Pedig ez az értelmezés annyira szöges ellentétben áll a film egészével, hogy megengedhetetlen.
A filmben az amerikai nyomozók egyértelműen jók. Nincs köztük egy negatív alak sem. (Félreértés ne essék: attól még árnyalt, életszerű figurák, és rajtuk kívül akad gonosz amerikai is a filmben - zárójel a zárójelben: jóllehet az a szál nem vezet sehová, értelme és következménye sincs.) Az arabok megosztottak: igazából nincs is “az arabok”. Egy határvonal azonban éles és átléphetetlen: a nyomozók jók, a terroristák rosszak. A nyomozók elvhű, bátor, ügyes és képzett emberek - Amerika színe-java, és ezt gúny nélkül mondom -, a terroristákról pedig nem tudunk meg semmit. A nyomozók a főszereplők, a terroristák pedig csak tetteik következményeképpen vannak bent a filmben, meg mint lelövendő emberbábok.
Tömören: a két oldal az egész film során következetesen szemben áll, nincs még csak egy pillanat, egy árnyalat, egy mozzanat sem, mely megkérdőjelezné a jó-rossz ellentétet. Ennek tükrében a zárómondat az egész film tagadása lenne, ha a két oldal azonosságaként értelmeznénk.
Nem is logikus ezt tenni. Az FBI-ügynök a barátja halála miatti első felháborodásában mondja, amit mond, és csak súgva, a terroristavezér pedig egész életében hirdette és aszerint is cselekedett. Tehát bár a szöveg ugyanaz, az értelem más: az egyik dühreakció, a másik életelv. Az amerikaiak nem akarnak kiirtani minden terroristát - legalább egy esetre emlékszem, amikor megpróbálnak elsősegélyt adni a tűzharcban elesett ellenségnek -, míg a terroristák elvből gyilkolnak férfit-nőt-kisgyereket.
Miért akkor a filmvégi mondat? Engem a szocialista idők “vörös farok”-követelményére emlékeztet, főleg, ha mellégondolom az FBI otthoni ellenzékének sehová ki nem futtatott, tehát a történet szempontjából felesleges szálát is. Talán úgy gondolták A királyság készítői, hogy manapság nem lehet kritikai sikere a fenntartások nélkül patrióta filmnek; nem azt a kort éljük. Hát beletettek egy gyanús, kikacsintós, lojális kis hazugságot a végére, hadd örüljön valami jól továbbgondolhatónak az a finnyás kritikus.
Vagy talán elirigyelték a sikert a mostanában egyre divatosabb politikai filmektől, és ha már A királyság egésze nem sikerült többre egy szokatlanul intelligens akciókriminél, hát legalább egy csattanóval megpróbálták hasonlóvá tenni azokhoz.
Egy barátom szerint A királyság jobb, mint a Sziriána. Nem értek vele egyet, finoman szólva: a Sziriána nem csak vörösfarkaz, hanem oda is üt az Államoknak, a Sziriánában van bátorság és aktuál-történelem, jól kibontott ellentétes szálak, eltérő nézőpontok és azok összefonódása; no és a Sziriánában senki sem bűntelen. A királyságtól egyet nem lehet elvitatni: mesterien mutatja be a mindennapi amerikai-arab viszony bonyolultságát, ezért írtam úgy, hogy szokatlanul intelligens akciókrimi. De ezzel és a maga vörös farkincájával együtt is legföljebb egy wannabe-Sziriána.
Sokaknak tetszik A királyság utolsó mondata. A főszereplő, az amerikai nyomozó súg valamit a film legelején, arab terrorista ellenfele pedig a legvégén; a film utolsó jelenetében derül ki, hogy mindketten ugyanazt mondták - az FBI-ügynök a nyomozás kezdetén, a terrorista annak végén, haláltusája alatt -: “Meg fogjuk ölni mindet.”
Mintha ez a mondat jelezne valamit. Mintha azt mondaná: a hozzáállás mindkét oldalon ugyanaz, a háborúnak sosem lesz vége, a két oldal alapvetően egyenlő. Olvasni is lehet a neten ezt a megállapítást. Pedig ez az értelmezés annyira szöges ellentétben áll a film egészével, hogy megengedhetetlen.
A filmben az amerikai nyomozók egyértelműen jók. Nincs köztük egy negatív alak sem. (Félreértés ne essék: attól még árnyalt, életszerű figurák, és rajtuk kívül akad gonosz amerikai is a filmben - zárójel a zárójelben: jóllehet az a szál nem vezet sehová, értelme és következménye sincs.) Az arabok megosztottak: igazából nincs is “az arabok”. Egy határvonal azonban éles és átléphetetlen: a nyomozók jók, a terroristák rosszak. A nyomozók elvhű, bátor, ügyes és képzett emberek - Amerika színe-java, és ezt gúny nélkül mondom -, a terroristákról pedig nem tudunk meg semmit. A nyomozók a főszereplők, a terroristák pedig csak tetteik következményeképpen vannak bent a filmben, meg mint lelövendő emberbábok.
Tömören: a két oldal az egész film során következetesen szemben áll, nincs még csak egy pillanat, egy árnyalat, egy mozzanat sem, mely megkérdőjelezné a jó-rossz ellentétet. Ennek tükrében a zárómondat az egész film tagadása lenne, ha a két oldal azonosságaként értelmeznénk.
Nem is logikus ezt tenni. Az FBI-ügynök a barátja halála miatti első felháborodásában mondja, amit mond, és csak súgva, a terroristavezér pedig egész életében hirdette és aszerint is cselekedett. Tehát bár a szöveg ugyanaz, az értelem más: az egyik dühreakció, a másik életelv. Az amerikaiak nem akarnak kiirtani minden terroristát - legalább egy esetre emlékszem, amikor megpróbálnak elsősegélyt adni a tűzharcban elesett ellenségnek -, míg a terroristák elvből gyilkolnak férfit-nőt-kisgyereket.
Miért akkor a filmvégi mondat? Engem a szocialista idők “vörös farok”-követelményére emlékeztet, főleg, ha mellégondolom az FBI otthoni ellenzékének sehová ki nem futtatott, tehát a történet szempontjából felesleges szálát is. Talán úgy gondolták A királyság készítői, hogy manapság nem lehet kritikai sikere a fenntartások nélkül patrióta filmnek; nem azt a kort éljük. Hát beletettek egy gyanús, kikacsintós, lojális kis hazugságot a végére, hadd örüljön valami jól továbbgondolhatónak az a finnyás kritikus.
Vagy talán elirigyelték a sikert a mostanában egyre divatosabb politikai filmektől, és ha már A királyság egésze nem sikerült többre egy szokatlanul intelligens akciókriminél, hát legalább egy csattanóval megpróbálták hasonlóvá tenni azokhoz.
Egy barátom szerint A királyság jobb, mint a Sziriána. Nem értek vele egyet, finoman szólva: a Sziriána nem csak vörösfarkaz, hanem oda is üt az Államoknak, a Sziriánában van bátorság és aktuál-történelem, jól kibontott ellentétes szálak, eltérő nézőpontok és azok összefonódása; no és a Sziriánában senki sem bűntelen. A királyságtól egyet nem lehet elvitatni: mesterien mutatja be a mindennapi amerikai-arab viszony bonyolultságát, ezért írtam úgy, hogy szokatlanul intelligens akciókrimi. De ezzel és a maga vörös farkincájával együtt is legföljebb egy wannabe-Sziriána.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése