Ma reggel a buszon, kicsit fázosan, a resti valamennyire forró teájának ízével vártam az indulást, amikor feltűnt egy régi ismerős, egy régen látott. Túllépve a reggeli kérdéseken, hogy ki hová, miért. Túllépve a tegnapokon próbáltuk befedni a heteket és hónapokat, amíg nem találkoztunk. A sok munka és mulatság között egyszerre feltűnt David Lynch bizarr nyulaival (Inland Empire) - ne kérdezze senki, honnan jött az ötlet, hogy pont róla kezdjünk el beszélni - majd megjelent John Maclain is, amint a homokozóban matchboxozó nyolcéveseket megszégyenítő módon likvidál egy helikoptert, majd egy egész vadászgépet.
S valahol a beszéd alján, visszamaradva mintha körvonalazódott volna a mozi lényege. A történetmondás szüksége és kikerülhetetlensége: a mese.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése