Miután két hétig vadásztam a Neurománc új kiadását, sikerült megszereznem, és a vizsgaidőszak bevégeztének örömére el is olvastam. Zseniális, de ezt úgyis tudja mindenki, aki már hallott róla, és ha nekilátnék dicsérni, nem én lennék az első (de a századik se) a magyar weben. Úgyhogy inkább szomorkodok egy sort, amiért nem a rendes Filmtekercs oldalain méltathatom e művet.
Ha ugyanis ott méltathatnám, az azért lenne, mert film készül belőle. De nem készül. Hogyhogy, miért - ez érthetetlen számomra. A Neurománcnál megfilmesíthetőbb könyv nincs is: a leírásai, párbeszédei, hangulatteremtő eszközei szinte egy az egyben vászonra kívánkoznak, nem lenne valami nehéz dolga a rendezőnek, látványtervezőnek és forgatókönyvírónak. (Mindenesetre sokkal könnyebb dolguk lenne, mint amilyen Peter Jacksonnak és csapatának volt, s lám, ők is parádésan teljesítettek). Jókora rajongótábort is maga mögött tudhat a film, végül pedig a GiTS és a Mátrix után a meg nem értés kockázata sem állna fenn.
Világszerte rajongott mű, bejáratott műfaj, könnyű átfordíthatóság - hiába, nem is hallani arról, hogy bárki is komolyan fontolgatná a Neurománc-filmet. Persze találni a neten elég pletykát stúdiókról, amelyek birtokolják a jogokat, tervezett filmváltozatról is, még forgatókönyv is létezik (elég beírni a “neuromancer film” szavakat). Egyetlen hihető sem akad közöttük. Ugyan miért nem?
Lehet, hogy azért, mert egy Neurománc-film, ha közepesen tehetséges rendező készíti, úgy hatna, mint egy Mátrix-koppintás. Erre a gondolatra persze felhördül mindenki, aki ismeri a regényt, hiszen a könyv másfél évtizeddel régebbi a Wachowski-testvérek filmjénél, sőt a Neurománc teremtette meg magát a műfajt is, melynek aztán a Mátrix lett leghíresebb darabja, és tovább “sőt”: a “mátrix” szót is Gibson találta ki a mindannyiunknak ismerős “adathálózat” értelemben - szóval ha már koppintást emleget az ember, éppen fordítva kellene azt érteni. Mégis, a cyberpunk-látomást a Wachowskik alakították látvánnyá és mozgóképpé: ez a műfaj visszavonhatatlanul a Mátrixé lett a világ szemében. Új megjelenést, új képvilágot, új filmes eszközöket kellene kitalálni ahhoz, hogy ez a könyv a Mátrix után joggal szerepeljen még a vásznon. Nem mondom, hogy a Wachowskik lezárták az élőszereplős cyberpunkot, de pokoli nehéz feladata van annak, aki alkotni akar őutánuk. Igazán nagy rendező tudná csak megcsinálni.
A kérdés mármost annyi: meri-e valaki? Remélem, lesz ilyen. Most nekifekszem a két következőnek - Számláló nullára és Mona Lisa Overdrive -, és irracionálisan reménykedem abban, hogy mire leteszem a könyvet, ez a hír fogja várni, hogy felküldhessem a Filmtekercs hírrovatába: “Film készül a cyberpunk atyjából - 2011-re moziban a Neurománc!”
Álom, persze. De nem így voltunk A Gyűrűk Urával is?
Ha ugyanis ott méltathatnám, az azért lenne, mert film készül belőle. De nem készül. Hogyhogy, miért - ez érthetetlen számomra. A Neurománcnál megfilmesíthetőbb könyv nincs is: a leírásai, párbeszédei, hangulatteremtő eszközei szinte egy az egyben vászonra kívánkoznak, nem lenne valami nehéz dolga a rendezőnek, látványtervezőnek és forgatókönyvírónak. (Mindenesetre sokkal könnyebb dolguk lenne, mint amilyen Peter Jacksonnak és csapatának volt, s lám, ők is parádésan teljesítettek). Jókora rajongótábort is maga mögött tudhat a film, végül pedig a GiTS és a Mátrix után a meg nem értés kockázata sem állna fenn.
Világszerte rajongott mű, bejáratott műfaj, könnyű átfordíthatóság - hiába, nem is hallani arról, hogy bárki is komolyan fontolgatná a Neurománc-filmet. Persze találni a neten elég pletykát stúdiókról, amelyek birtokolják a jogokat, tervezett filmváltozatról is, még forgatókönyv is létezik (elég beírni a “neuromancer film” szavakat). Egyetlen hihető sem akad közöttük. Ugyan miért nem?
Lehet, hogy azért, mert egy Neurománc-film, ha közepesen tehetséges rendező készíti, úgy hatna, mint egy Mátrix-koppintás. Erre a gondolatra persze felhördül mindenki, aki ismeri a regényt, hiszen a könyv másfél évtizeddel régebbi a Wachowski-testvérek filmjénél, sőt a Neurománc teremtette meg magát a műfajt is, melynek aztán a Mátrix lett leghíresebb darabja, és tovább “sőt”: a “mátrix” szót is Gibson találta ki a mindannyiunknak ismerős “adathálózat” értelemben - szóval ha már koppintást emleget az ember, éppen fordítva kellene azt érteni. Mégis, a cyberpunk-látomást a Wachowskik alakították látvánnyá és mozgóképpé: ez a műfaj visszavonhatatlanul a Mátrixé lett a világ szemében. Új megjelenést, új képvilágot, új filmes eszközöket kellene kitalálni ahhoz, hogy ez a könyv a Mátrix után joggal szerepeljen még a vásznon. Nem mondom, hogy a Wachowskik lezárták az élőszereplős cyberpunkot, de pokoli nehéz feladata van annak, aki alkotni akar őutánuk. Igazán nagy rendező tudná csak megcsinálni.
A kérdés mármost annyi: meri-e valaki? Remélem, lesz ilyen. Most nekifekszem a két következőnek - Számláló nullára és Mona Lisa Overdrive -, és irracionálisan reménykedem abban, hogy mire leteszem a könyvet, ez a hír fogja várni, hogy felküldhessem a Filmtekercs hírrovatába: “Film készül a cyberpunk atyjából - 2011-re moziban a Neurománc!”
Álom, persze. De nem így voltunk A Gyűrűk Urával is?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése