Vizsgaidőszak. Ismerős? Éjjel háromkor rájönni, hogy még tíz tételt nem tudok, tea a termoszban, reggel zuhany és öltöny és reménykedünk a mázliban. Utálatos egy hajtás. Persze tudom, hogy később kedves emlék lesz, de ez az aktuális hajnali hármas kétségbeeséseken nem segít.
Ami pedig abszolút nem segít, sőt inkább dühíti az embert, az az, ha valami buta vizsga miatt egy igazán fontos dologról marad le. Mint én, most csütörtökön. Aznap ugyanis két esemény versenyzik egymással: egy történelem szigorlat (egyháztöri) és egy sajtóvetítés (Véres gyémántok).
Na ne szórakozzunk, emberek, kiáltottam fel magamban, amikor már éppen boldogan írni akartam a szerkesztőségi maillistára, hogy “vállalom!”, és megpillantottam a dátumot. Egyháztörténet vs. Véres gyémántok? “Szegény vizsga labdába nem rúghat”, diktálja az ösztön. Aztán jön a józan ész (a nyomorult!), és elkezd sugdolózni: “szigorlat!” “ettől függ a következő félév!” “még talán az egyetem befejezése is ezen múlik!” - és addig sugdolózik, míg le nem mondok a filmről.
Ezt hívják racionális döntésnek. Fene megeszi a fajtáját. Mit akar a racionalitás egy bölcsész-filmmániákus-újságírópalántától? Miért nem hagy békén? Élvezi, hogy kiszúrhat velem?
Ha az a szigorlat nem sikerül nagyon jól, komolyan azt fogom hinni, hogy rossz döntést hoztam.
Ami pedig abszolút nem segít, sőt inkább dühíti az embert, az az, ha valami buta vizsga miatt egy igazán fontos dologról marad le. Mint én, most csütörtökön. Aznap ugyanis két esemény versenyzik egymással: egy történelem szigorlat (egyháztöri) és egy sajtóvetítés (Véres gyémántok).
Na ne szórakozzunk, emberek, kiáltottam fel magamban, amikor már éppen boldogan írni akartam a szerkesztőségi maillistára, hogy “vállalom!”, és megpillantottam a dátumot. Egyháztörténet vs. Véres gyémántok? “Szegény vizsga labdába nem rúghat”, diktálja az ösztön. Aztán jön a józan ész (a nyomorult!), és elkezd sugdolózni: “szigorlat!” “ettől függ a következő félév!” “még talán az egyetem befejezése is ezen múlik!” - és addig sugdolózik, míg le nem mondok a filmről.
Ezt hívják racionális döntésnek. Fene megeszi a fajtáját. Mit akar a racionalitás egy bölcsész-filmmániákus-újságírópalántától? Miért nem hagy békén? Élvezi, hogy kiszúrhat velem?
Ha az a szigorlat nem sikerül nagyon jól, komolyan azt fogom hinni, hogy rossz döntést hoztam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése