Spirálfokozatban

Ismerős dolog ez a spirálmódszer. Valami állítólag nagyon jó, aztán elkezdünk róla beszélni. Minél többet beszélünk róla, annál jobbnak tűnik, minél jobb, annál inkább hisszük beszédtémának. Ezért januártól márciusig egy film lehet csak beszédtéma - idén a Vágy és vezeklés.

Joe Wright irodalmi adaptációja van idén terítéken, 2008-ban ez az a film, ami fő beszédtéma lehet a sajtónak és kis odds-szal meghirdetett versenyző a díjátadók körül sertepertélő bukékereknek. Kezdve az Európai Filmakadémia díjával, folytatva a sort a Golden Globe és a BAFTA-díj ceremóniájával, zárva a sort a jó öreg Oscarral. Lehet, hogy a színpadokon idén nem olyan nagy a csindadratta, a sajtóban viszont tart a láz.

A tekercsen például az egyik Atonement egyflekkes üti ki a másikat. Máshol még durvább hadakozások mennek az olvasócsalogatásért, mi megelégszük a filmekről szóló hírekkel. Persze fórumozásbl sincs hiány: jóval a bemutató előtt több tucat hozzászólás - nyilván olyanoktól, akinek nincs még fogalma se róla, hogyan és miről is van szó az angol történetben. Nem kívánom előrevetíteni se a prót, se a kontrát. Elég annyi, hogy noha a BAFTA tizennégyszer jelölte, az idei “csöndes goldenglobe”-on “csak” kettőt vittek. Se Keira, se James.

Mert a lényeg, akárhogy is vesszük, a spirálfokozat. Több duma, több pénz, több pénz, több haszon. Persze az is lehet, hogy több haszon - több film, amelyről több duma, több pénz.

Mystery of blues

Végül ráakadtam a neten, nem is kellett olyan mélyre ásni. Indiana Jones, egy röpke öt és fél percre valami furcsa cowboy jelmezbe rejtőzött: szaxofonozik, vigyorog és egy autósüldözés kellős közepén mereng a multon.

Ugyan egyértelműen látszik, hogy Ford csupán beugrott, mégis valamennyit sikerült visszacsempésznie, az önmagában amúgy remek sorozatba a klasszikus filmtrilogia hangulatából. A bejátszás angolul van, felirat nélkül. Aki nem kiváncsi a beharangozóra tekerjen bele. Az akció 1:36-nál kezdődik.

WPvideo 1.10

Szerencsére, bár sokat kellett várni rá, sem Spielberg, sem Ford nem hagyta annyiban a dolgot.

Olvasd el kritikánkat az új Indiana Jonesról.

81 éves korában elhunyt Körmendi János

Egy újabb legenda távozott körünkből vasárnap este. A vele készített utolsó interjút itt olvashatjátok.

Permanens legenda - avagy Legenda vagyok 2 a láthatáron

Magyarországon még épp hogy megírhattuk a kritikát, a Tengerentúlon már a folytatás lehetőségét keresik - írja egy amerikai internetes magazin. Will Smith tovább keresi a kiutat a jövőbe?

A nem kevés anyagi hasznot jelentő 332 millió $ bevétel, amelyet a föld másodszorra elkövetkező első napjaiért be lehetett zsebelni, folytatásra ösztönözte az alkotókat. A források szerint már szerződést is kötött a Warner Bros és az első részt is író Richard Matheson.

Hetesfogat mégegyszer

A múlt alkalommal elkezdett sorozat második részében olyan európaiak és tengerentúliak egyaránt szerepelnek. Utóbbiakra nem sok dicsfény esik, bár lehet, hogy csak cikkíró ferdít olykor a valóságon. Jöjjön tehát a legjobb, a legrosszabb, az év magyarja és a nagy csalódás. Olvass tovább!

A citromdíjat idén az Epic Movie-ra, vagyis a Bazi nagy filmre esett. Bemelegítésként pár számadat: az elmúlt évek sikerfilmjeinek paródiájából összegyúrt film 2.3 pontot kapott az IMDb-n, ezzel elnyerte a minden idők 61. legrosszabb filmjének járó kitüntetést. A Rottetnomatoes, vagyis az amerikai kritikusok leghivatalosabb fóruma, pedig egészen 2 %-ra értékelte a látottakat. A film története szerint a Narnia krónikájnak 4 testvére indul útnak, előbb Johnny Depp csokigyárában kötnek ki, majd látogatást tesznek Jack Sparrownál, de beleütközünk a Távkapcs, a Kígyók a fedélzeten, a Da Vinci kód (micsoda példaképek…) és más csodák szereplőibe is. A mechanikus pakoláson kívül több ide nem jutott, az alkotóknak a film készítése közben általában vagy a szexen járt az eszük vagy semmin.



A legnagyobb pozitív csalódást a Vaskabátok című fim okozta. A Halái hullák hajnala című örökbecsű abszurdumot (jó értelemben vett kifejezés) kihagyva eddigi moziélményeim közül, az angol rendőrtiszt (sic!) története nagyott durrant. Szó szerint. Puskapor nem marad szárazon a történetben, amely a londoni szuperintelligens és übereminens zsaru vidékre helyezését és a kisváros körüli anomáliák tálalását remek formába önti. Angol humor európai stílusra hangolva, és bizony alaposan újrarajzolja a vígjáték fogalmát. Sok klasszikus vígjátékfilmes tanulhatna Edgar Wright rendezőtől.



A következő kategória hazabeszél, ráadásul minden bizonnyal megoszt, mert szerintem sem a legjobb film feltétlenül - csak éppen a legméltatlanabbul sutba dobott. Hogy Herendi Gábor harmadik filmjének, a Lorának fogadtatása miért maradt el messze a rendező előző két filmjétől, rejtély marad az év végére. Mert elmaradt, az biztos, noha nem rosszabb film a Magyar vándornál, de lehet, hogy még a Valami Amerikával is fölveszi a versenyt. Az eddigi vígjátékok helyett viszont romantikus drámát kapunk, üdítően új színészekkel és sajátos atmoszférával, herendisen jó zenével, Yonderboi-jal.



Az év legjobb filmje jelen bejegyzés írója szerint Németországból érkezett. Florian Henckel von Donnersmack elsőfilmes rendező filmje elvitte az Európai Filmakadémia fődíját, majd a Golden Globe és az Oscar-díj legjobb külföldi filmnek járó díját. Hazája mustráján természetesen tarolt A mások élete. A film 1983-1993 között játszódik, az NDK szocializmusának végnapjait látjuk. Gondolnánk. de annyira mégsem végnapok ezek, hiszen a Stasi, a keletnémet titkosszolgálat él és virul, megfigyel, lehallgat, etilt, likvidál és miegyéb. Gerd Wiesler százados például intenzíven kihallgat, közben tanít a Stasi-egyetemen. Majd rááll az ország ünnepelt költőjére, Georg Dreymanra. A kezdetben fedhetetlen, elvhű költő egy személyes tragédia hatására az ellenállás fontos embere lesz. Ha itt meg kellene állni, az alkotás nem különbözne sok más hasonló témájútól. Az ember besúgja a szomszédját, a kedvesét, alatt- és felettesét - az ember már nem ember. S ez tény. De esetünkben azonban Wiesler századosban is nagyot fordul a kocka. Választania kell. A vége egy diktatúrában nem lehet kérdés. Aki szembeszáll, az így vagy úgy fölmorzsolódhat. A nyugatnémet rendező 17 éves volt a berlini fal leomlásakor, filmje mégis az utolsó kockáig működik a film. Apáink és nagyapáink történetei - igen, a miénk már egy másik generáció - visszaköszönnek.

Pokolfajzat II. - Mike Mignola prologusa

Etyeken forgatták, hát legyünk büszkék a stáblistát fürkészve. A Pokolfajzat második része, ha csupán a látványra koncentrálunk, egészen szépen összerakott mozi. A gyűrűkurás mázon persze még mindig van mit furcsálni.

Amikor kijöttem a moziból, gyermekkori legózásaim jutottak eszembe. A legó lovaskatonák mellé gond nélkül bekanyarintottam néhány matchboxot is, meg néhány fa építőkockát díszletnek. Furcsa érzés volt mindezt viszontlátni a mozivásznon.

Az alábbi video, ami június 28-a óta látható a neten, kicsit árnyalja a képet. Ilyen gyönyörű trailer utólag magát a filmet is indokolja, Mike Mignola egészen formás bevezetőt hozott össze. Samurai Jack is megirigyelné vagy akár E. T. A. Hoffmann. Sajnálhatjuk, hogy a film nem lett ennyire tisztán mesés. Vajon van olyan díj, amit csak beharangozók kapnak?

A film kritikáért kattintson tovább.

Stanley és Livingstone

Sir Henry Morton Stanley (1841-1904) walesi újságíró találkozását az idős orvossal és presbitáriánus misszionárussal David Livingstone-nal (1813-1873) már számtalan módon feldolgozták, a héten moziba kerülő Macskafogó kettőn kívül talán az egyik legismertebb Verne Gyula tollából származik a Tizenöt éves kapitányból. Alább Passuth László fordításában olvashatjuk a jelenetet:

„Tizenegy nappal azután, hogy visszatért Udsidsiba, november 3-án puskalövéseket hallott, mintegy negyedmérföldnyire a tóparttól. Odasietett, s egy fehér embert talált maga előtt.

- Livingstone doktor? - köszöntötte az idegen.

- Igen, én vagyok - felelte ő, és jóakaratú mosollyal emelte meg trópusi sisakját.

Két kéz fonódott most egybe.

- Kegyes volt hozzám a sors, hogy megengedte, hogy találkozzam önnel.

- Én pedig boldog vagyok, hogy itt lehetek és üdvözölhetem önt.

Az idegen az amerikai Stanley volt, a New York Herald tudósítója, akit Bennet a lap főszerkesztője küldött ki David Livingstone felkutatására.”