Itt van ez a dolog, kapcsolatban lenni kiadókkal, forgalmazókkal, ami napi szenvedés és könnyebbség egyaránt - hidd el, kedves olvasó. Mert nem olyan egyszerű ám az, mint az tűnhet elsőre - mondván, hogy jó dolog az újságírónak ingyen moziba járni és megdobódni egy csomó könyvvel, lemezzel. Azt miért nem kérdezi meg senki, mennyire jó egy cégnek az ingyen reklám?
Vannak, akik kerekperec megmondják: a New York Times-nak igen, a Filmtekercsnek sose. Valahol talán meg is lehet érteni, hiszen a rendelkezésre álló recenziós példány se végtelen, s hát ha az ember minden pénzét reklámra költi, még az is lehet, hogy idővel nem lesz mit reklámozni. Meg ugye a NYT-ra többen előfizetnek, mint a FT-re, ami most nem a Financial Times. Sőt, a Tekercsre soha senki sem fog előfizetni. Ez fix. Persze mifelénk működik a fénymásoló és a DVD-író is, nem tudom, ti hogy vagytok ezzel.
Aztán kis idő telt el, mire kiderült, a nem fenékig tejfel elérte a moziforgalmazóka is. Idővel ők is úgy gondolják, minél több ember nézi meg filmjüket, annál kevesebb a levegő. Ki tudja, lehet, hogy légkondit kell beszerelni - ebben a melegben sosem árt. Mindenesetre - és ez nem keserűség, inkább értetlenkedés - ez ma sincs másképp: egyenlők és egyenlőbbek között mérföldnyi a távolság. Ahogy az egyik nagy hazai filmforgalmazó sajtóosztálya fogalmazott: “a stúdió kérése miatt egy szűkebb listát kellett összeállítanunk, ezért nem tudtunk most helyet biztosítani”. Csak hogy érthető legyen: a “most” a nagy port kavaró soknullás dollárba kerülő szuperprodukcióka takarja, az egybként pedig a többit. Kelet-timor akciófilmet, például, a kelet-timori filmgyártás gyöngyszemét.
Hogy mi az összefüggés a kiemelt filmek és a meghívott zsurnaliszták között, ma sem tudom. Hogy a jelen lévő kevesek biztos, hogy pozitívabban nyilatkoznak, mint ha a többi is ott lenne, erre gondolni sem merek. Hogy miért zavarja egyeseket, hogy termékük szélesebb körben terjed, ismét jó kérdés.
De végülis, lehet, hogy ők jártak jól. Legutóbb kijött mozijuk a magyar kritikusok között nem jött ki jó fényben. Mert ugye kevesebb meghívott, kevesebb negatív kritika.
Vannak, akik kerekperec megmondják: a New York Times-nak igen, a Filmtekercsnek sose. Valahol talán meg is lehet érteni, hiszen a rendelkezésre álló recenziós példány se végtelen, s hát ha az ember minden pénzét reklámra költi, még az is lehet, hogy idővel nem lesz mit reklámozni. Meg ugye a NYT-ra többen előfizetnek, mint a FT-re, ami most nem a Financial Times. Sőt, a Tekercsre soha senki sem fog előfizetni. Ez fix. Persze mifelénk működik a fénymásoló és a DVD-író is, nem tudom, ti hogy vagytok ezzel.
Aztán kis idő telt el, mire kiderült, a nem fenékig tejfel elérte a moziforgalmazóka is. Idővel ők is úgy gondolják, minél több ember nézi meg filmjüket, annál kevesebb a levegő. Ki tudja, lehet, hogy légkondit kell beszerelni - ebben a melegben sosem árt. Mindenesetre - és ez nem keserűség, inkább értetlenkedés - ez ma sincs másképp: egyenlők és egyenlőbbek között mérföldnyi a távolság. Ahogy az egyik nagy hazai filmforgalmazó sajtóosztálya fogalmazott: “a stúdió kérése miatt egy szűkebb listát kellett összeállítanunk, ezért nem tudtunk most helyet biztosítani”. Csak hogy érthető legyen: a “most” a nagy port kavaró soknullás dollárba kerülő szuperprodukcióka takarja, az egybként pedig a többit. Kelet-timor akciófilmet, például, a kelet-timori filmgyártás gyöngyszemét.
Hogy mi az összefüggés a kiemelt filmek és a meghívott zsurnaliszták között, ma sem tudom. Hogy a jelen lévő kevesek biztos, hogy pozitívabban nyilatkoznak, mint ha a többi is ott lenne, erre gondolni sem merek. Hogy miért zavarja egyeseket, hogy termékük szélesebb körben terjed, ismét jó kérdés.
De végülis, lehet, hogy ők jártak jól. Legutóbb kijött mozijuk a magyar kritikusok között nem jött ki jó fényben. Mert ugye kevesebb meghívott, kevesebb negatív kritika.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése