Görgey Gábor Bulvár című drámája nyomán az utóbbi évek legkiábrándultabb magyar mozgóképét készítette el Sára Júlia. A Duna Tv január 29-én – azaz szombaton – este 21:00-kor mutatja be a tévéfilmet.
Két félrészeg producer – csak a vizualitás kedvéért Kern és Koltai – trónol a jakuzziban. Az Amerikából hazatért mágnás révületében színt vall, miszerint a régmúlt időkben jelentéseket küldött a medencében ülő üzlettársáról. A hazai pénzember nem háborodik fel, egyszerűen csak nyugtázza a vallomást: mindvégig tudta partnere titkát, s a „tolerancia” jegyében üzletelt vele. A tengerentúlt megjárt milliomos erre faképnél hagyja ún. áldozatát, „mert bennem még maradt annyi morális érzék, hogy aki velem ezek után kezet fog – azzal én nem vagyok hajlandó kezet fogni.”
Bár ez a szituáció valójában egy kevésbé jelentékeny epizód a történetben, mégis kiválóan jellemzi a film egészének elkeseredettségét. Sára Júlia egyszerre rajzolja fel hétköznapjaink kórképét és a filmszakma rendszerkritikus tablóját.
Gyurika elsőfilmjét egy boldogságában repülő emberről szeretné leforgatni, azonban forgatókönyvére a pénzemberek közül senki sem kíváncsi, mondván látványt, kalandot és romantikát óhajt a nép. S amit kér a nép, azt kell adni neki: egy csalódott megjegyzés folytán – „lepra” – Gyurika mégis megkapja a támogatást, csakhogy egy Afrikában játszódó zenés játékfilmre. Még szkript sincs, a rendszer azonban beindul, s a rendezőnek választania kell a banális tucattermékek és művészi ambíciói között.
Sára Júlia remek megoldásokkal dolgozta át Görgey Gábor drámáját. Miközben a történet vázán alig-alig változtatott, addig az eredeti mű színházi közegét a filmgyárba tette át, meghasonult főhősét pedig a rendszeren kívül élő kisemberré formálta. Szatíráját a nyers és szöveghű kommentárok és az önreflexív utalások működtetik. A filmkészítés napjainkig problémás mechanizmusa kerül górcső alá gyakorta szakmabeli „népi szimbólumok” tolmácsolásában. A Bulvár groteszk szájízének talán legmerészebb összetevője, amikor Jancsó Miki bácsi pénzt kér a pöffeszkedve pitchelő Réz Andrástól. De olykor egy-egy elejtett tagmondat is elég egy gúnyos széljegyzetre a lélektelen rendezésről, a rinyáló dívákról vagy éppen a kollektív „leszarom” magatartásról. Mert mindenki úgy csinál, mintha… , a lényeg azonban a pénzkeresésen van. S itt jön képbe a hétköznapok unalma és a valóság elől menekülő betokosodott társadalom, amely miatt a sufniba kényszerül egy talán tehetséges rendező és egy művészi becsületét foltozgató operatőr, hogy paradicsom-tüntetők és katonákra vágott szalámis kenyerek társaságában „az avar és törmelék alatt, a mocsok és a szemét mélyén” rejlő emberi lét szépségén mélázzon.
A Bulvár rutinból játszó színészek (Trill Zsolt, Kern András, Scherer Péter, stb.) tolmácsolásában helyenként kacagásra ingerel, a lezárás négy jelenetének tömény keserűsége azonban napokig is fojtogathatja a nézőket. Éppen ezért szombat este ne csak bambuljunk a tévé előtt, s úgy csináljunk, mintha… , hanem gondolkodjunk el a tévéfilm minden fájdalmán és örömén, realitásán és közhelyén. Sára Júlia film a filmben munkája ugyanis közel sem érdektelen műalkotás.
