Apáink napjai

Bacsó Péter már-már nyugdíjas lehetett volna, amikor én megszülettem. Már ha lenne ilyen egy filmrendezőnél. De náluk - ahogy Bacsó Péternél is - ilyen nincs. Még tavaly is új filmmel jött ki, s mint nagy öreg, mindenkit hirtelen ért halála. 81 éves volt.

Az 1950-ben diplomázott Bacsó dramaturgként kezdte pályáját. Korai éveiben olyan filmekben közreműködött, mint a Liliomfi, a Mese a 12 találatról vagy az Édes Anna. Az 1956-os forradalom után néhány év kényszerszünet érte, majd 1964-ben jöhetett ki Nyáron egyszerű című filmjével. A legnagyobb filmekben is benne volt a tolla vagy személyisége íróként vagy rendezőként: a Két félidő a pokolban, Szerelem, a Fejlövés vagy az Isten hozta, őrnagy úr! is hordozza őt.

Az örökké tartó ismertséget azonban A tanú hozta meg neki, amely szatírikus hangján tudott szólni az ‘50-es évek rettegéstől teljes, ugyanakkor egyszerre nevetséges világáról. A filmet 1969-ben forgatták, majd 10 évig kellett még dobozban tartani, mielőtt néhány kisebb moziban párszor bemutathatták. 1983-ban pedig A New Yorki Filmfesztiválon is bemutatták, ahol óriási sikert aratott. A tanú azon ritka film, amely ismétlésével sem bukott, köszönhetően a rendszerváltás politikájának és Bacsó zsenialitásának.

Időskori filmjei - bevallható módon - kevésbé találták meg a hangot a kor fiatalságával. De Bacsó zseniális szatírái és társadalomismerete idő fölött állt és áll mindig. Sztorijai és tanulsága hiányozni fog.

Friss magyar filmcsemegék az Odeonban

Egy sikerre szomjazó filmszakma ácsorog már az ezredforduló óta az újjászülető magyar film bölcsőjénél. S valóban jó néhány sikeres filmet fel lehetne sorolni az utóbbi évek terméséből. A legutóbbi filmszemle kicsit gyérebbre sikerült. Mindenesetre, ha valaki lemaradt volna róla, most bepótolhatja, rendezőstül. Ime a lista (A vetítések 20 órakor kezdődnek)

A Program

1. MÁRCIUS 9. Török Ferenc: Koccanás (67’)

Vendég: Török Ferenc (rendező), Anger Zsolt (színész)

2. MÁRCIUS 23. Pálfi György: Nem vagyok a barátod (230’ –

rendezői változat)

DVD-premier

Vendég: Pálfi György (rendező)

3. ÁPRILIS 6. Szajki Péter: Intim fejlövés (73’)

Vendég: Szajki Péter (rendező), Petrik András (operatőr),

Angelusz Iván (producer)

4. ÁPRILIS 20. Pater Sparrow: 1 (91’)

Vendég: Pater Sparrow (rendező), Varga Judit (látványtervező)

5. MÁJUS 4. Szabó Simon: Papírrepülők (94’)

Vendég: Szabó Simon (rendező), Csáky Attila (producer)

6. MÁJUS 18. Gárdos Péter: Tréfa (94’)

Vendég: Gárdos Péter (rendező), Bíró Zsuzsa (forgatókönyvíró)

7. MÁJUS 25. Dettre Gábor: Tabló (200’ – rendezői változat)

Vendég: Dettre Gábor (rendező), Mucsi Zoltán (színész)

Jegyár: 700 Ft

A fekete fehéren

A 6. Anilogue Filmfesztivál Tekercsdíját azt hiszem a Fehér című kisanimáció nyerte. Sanszos a dolog, hogy jelen alkotás valahogy különös módon egybeesik a cikkíró megérzéseivel arról, milyen érzés lehet a semmiből valamit kreálni. A fehér papírlapot puszta feketeséggel életre kelteni.

A Fehér című film stílszerűen nagy fehérséggel indul, hát meg is jegyzi a mellettem ülő: „…és tényleg!” Majd csak megjelenik egy fekete alak, aki előbb gond nélkül jön megy a szemmel nem látható, de feltételezhetően térbeli világban. A szemmel nem látható akadályokat csak a fekete alak árnyékából lehet kivenni. Először csak kis padkát, kisebb akadálypályát, majd falat, falakat, talán tükröt mer elénk tárni a rajzoló. A fonalat hamar elveszíthetjük, s csak bízunk benne, hogy a kis fekete figura igazán élethű.



Az ész és a szellem az, ami lehetővé teszi, hogy a semmiből valami legyen. Talán egy kicsit a hatalom szele is megcsapja azt, aki megérzi, az ő személye hívja életre a fekete pacahalmazt. Kicsit talán teremtőnek véli magát. Így érzi magát minden cikkíró is. A rendelkezésére álló 44 fajta betű önmagában semmire nem elég. Hogy egymás mellé pakolva értelmet kapjon, valóban meg kell tanulni összekapcsolni. Nem is nélkülözhető. De a teremtéshez itt is több kell. Garanciát az ész és a szellem jelenthet.

Hová sietnek a magyar filmek?

Itt van az ősz, s vele együtt a filmek dömpingje, hiszen a nyári nagy melegben nem, de az őszi hűvös szelek járásával a magyar filmek is előbújnak. Illetve behúzódnak a moziterembe. Nem kell panaszkodni, hiszen jó a termés, de a második gondolatom rögtön az: ezeket mind benevezik a Filmszemlére. De minek?

Végignézve az elmúlt és a még érkező magyar filmeket, nem kevés és nem rossz műveket láthatunk. Befutott a Delta, A nyomozó, a Para, a sokféle néven megismert Tabló. De jön még a Csupó-mozi, Tolnai Szabolcs filmje, a Fövenyóra, majd decemberben a Kaméleon és a Valami Amerika 2. Láthatóan minden réteg megkapja a magáét. A filmek nagy része azonban teljesen új, s mint olyan, a februári filmszemlén újra bemutatásra kerül. Amolyan „miért ne, csapjuk oda” alapon. Mivel az őszi szezonban nem szerepelnek rosszul filmjeink, s nem egy hosszan benn van a multiplexek választékában, szinte garantálható a teljes érdektelenség a szemlén.

Produceri szempontból persze érthető a komolyabb bevételt ígérő időszakban való bemutatás, a filmszeretők - és persze a magyar film is - ezzel hosszútávon fog igazán veszíteni. Hogyan lehet így fenntartani a Filmszemle varázsát? A dolog persze nem most kezdődött: elég, ha megtekintjük a tavalyi versenyfilmeket, amelyeknek jó, ha a felét újonnan láthattuk a szemle egy hete alatt.

Meghalt Paul Newman

Újabb legenda távozott mindörökre. 83 éves korában családja körében hunyt el Butch Cassidy. Számomra ez a legemlékezetesebb alakítása, de más olyan filmtörténeti mérföldkövek is kötődnek a nevéhez, mint a Hosszú, forró nyár, a Macska a forró bádogtetőn, Az ifjúság édes madara, a Bilincs és mosoly vagy a Pokoli torony. Paul Newman csodálatos kék szemei 50 éven keresztül bűvölték el nézőit.

Zombi

Csütörtök este a sajtó más jeles képviselőivel együtt vacsorázhattam (?!) a Comedy Central csatorna bemutató estjén. A Comedy Central az MTV Networks Magyarország égisze alatt október 1-jétől kizárólag humoros tartalmat fog szórni a 18-49 éves, főleg férfi népességre.

Mindezt pedig teszi a VH1 rovására, délután kettő és hajnali két óra között. Hát én bizony ezt bánom, erősen bánom. Egyrészt mert a VH1 magasan a legszínvonalasabb zenei csatorna, másrészt pedig nem nagyon hiszem, hogy túl sok időt töltenék majd vígjátéksorozatok nézésével. Nézzük a prot és a kontrát. Pro: csak itt lesz látható a South Park következő, 12. évadja. Csak itt lesz látható pár díjnyertes vígjátéksorozat, mint például A nevem Earl. Néhány örök klasszikus is műsoron van, mint Mr. Bean, a Fekete vipera vagy a Simpson család, bár ezek már a könyökünkön jönnek ki, még talán nem unjuk őket. Ezenkívül az adó átveszi más adók humoros tartalmú műsorait, így pl. Mirigyék rajongóinak nem kell beérnie egyetlen adással a TV2-n. Kontra: A tévének lesz egy saját gyártású, magyar szkeccssorozata a Magyarok az űrben, na és erre persze nagyon büszkék. Szerintem ebben a műsorban a magyarok sokkal inkább zűrben vannak. A sajttájon volt alkalmunk néhány jelenetet élőben és felvételről is megtekinteni – és hát mit mondhatnék, igazán kínos volt. A műsorvezető elmondta, hogy ez a szkeccs szegény egy igencsak elhanyagolt műfaj idehaza, amit szeretnének ismét feléleszteni. Hát ha fel is élesztették, az eredmény egy élőhalott. Kiváncsian várom, hogy milyen fogadtatása lesz szélesebb körben.

Kell-e neked ingyen reklám?

Itt van ez a dolog, kapcsolatban lenni kiadókkal, forgalmazókkal, ami napi szenvedés és könnyebbség egyaránt - hidd el, kedves olvasó. Mert nem olyan egyszerű ám az, mint az tűnhet elsőre - mondván, hogy jó dolog az újságírónak ingyen moziba járni és megdobódni egy csomó könyvvel, lemezzel. Azt miért nem kérdezi meg senki, mennyire jó egy cégnek az ingyen reklám?

Vannak, akik kerekperec megmondják: a New York Times-nak igen, a Filmtekercsnek sose. Valahol talán meg is lehet érteni, hiszen a rendelkezésre álló recenziós példány se végtelen, s hát ha az ember minden pénzét reklámra költi, még az is lehet, hogy idővel nem lesz mit reklámozni. Meg ugye a NYT-ra többen előfizetnek, mint a FT-re, ami most nem a Financial Times. Sőt, a Tekercsre soha senki sem fog előfizetni. Ez fix. Persze mifelénk működik a fénymásoló és a DVD-író is, nem tudom, ti hogy vagytok ezzel.

Aztán kis idő telt el, mire kiderült, a nem fenékig tejfel elérte a moziforgalmazóka is. Idővel ők is úgy gondolják, minél több ember nézi meg filmjüket, annál kevesebb a levegő. Ki tudja, lehet, hogy légkondit kell beszerelni - ebben a melegben sosem árt. Mindenesetre - és ez nem keserűség, inkább értetlenkedés - ez ma sincs másképp: egyenlők és egyenlőbbek között mérföldnyi a távolság. Ahogy az egyik nagy hazai filmforgalmazó sajtóosztálya fogalmazott: “a stúdió kérése miatt egy szűkebb listát kellett összeállítanunk, ezért nem tudtunk most helyet biztosítani”. Csak hogy érthető legyen: a “most” a nagy port kavaró soknullás dollárba kerülő szuperprodukcióka takarja, az egybként pedig a többit. Kelet-timor akciófilmet, például, a kelet-timori filmgyártás gyöngyszemét.

Hogy mi az összefüggés a kiemelt filmek és a meghívott zsurnaliszták között, ma sem tudom. Hogy a jelen lévő kevesek biztos, hogy pozitívabban nyilatkoznak, mint ha a többi is ott lenne, erre gondolni sem merek. Hogy miért zavarja egyeseket, hogy termékük szélesebb körben terjed, ismét jó kérdés.

De végülis, lehet, hogy ők jártak jól. Legutóbb kijött mozijuk a magyar kritikusok között nem jött ki jó fényben. Mert ugye kevesebb meghívott, kevesebb negatív kritika.