Csillagporos elégedettség

Hetek óta terveztem, de az istenek nem igazán akarták, hogy megnézzem a Csillagport. De nem hagytam magam. Egy nagyon szomorú novemberi napon az utóbbi hónapok legszebb meséjével vigasztalódtam. Nagyon kellett már. És imádtam. Ebben a filmben minden megvan, amit elvárok egy ilyen műfajú filmtől. Van ugye mese, varázslat, szemkáprázat. Van szerelem és féltékenység, irigység és hűség. Van benne humor, móka és kacagás. És nem kerestem a hibákat, csak hagytam, hogy magával sodorjon ez őszinte történet. Alig várom, hogy a kollegáktól lenyúljam a könyvet – amíg én azt olvasom, Ti ismerkedjetek a Filmtekercs kritikájával a filmről itt.

B. Müller Magda

Beismerem tudatalanságom: én is csak nézek, de nem látok- valahogy így van ez az idegesítő mondás. B. Müller Magda fotóiról mit se tudtam: valójában eddig is egy nagyobb darabot kitöltöttek abból a szegletből, amit eddig bámultam, csak éppen a fotós kerülte el a figyelmemet.

Pedig Latinovits Zoltán, Major Tamás, Sára Sándor legismertebb arcait az ő fényképeiről ismerem, s gondolom mások nevében is beszélhetek. B. Müller Magda portréi, stand és werk fotói mintha újra és újra egyesítenék a színészt és a szerepet a beállítást és a jelenetet. Nevéhez fűződnek többek között a Mephisto és a Szinbád elhíresült fotói is.

B. Müller Magda 1937 áprilisában született a Ferencvárosban. Filozófiai és esztétikai tanulmányai után fotós szakvizsgát tett, majd 1969-től filmfotós a Mafilmnél, ahol 30 év alatt 60 játékfilmben fényképezett. 1989-ben a Magyar Filmtörténeti Fotógyűjtemény vezetője lett, amely 1020 magyar játékfilm stand és werfotóit őrzi. A fotóművésznő kiadót is alapított, amelyet az MFFA keretében működtet.

Életművéből most az Országos Széchényi Könyvtár rendezett retrospektív kiállítást, melynek november 21-én volt a hivatalos megnyítója. Érdemes valahogy belógni a könyvtárba és felkéredszkedni a katalógusokhoz, aztán ülni egy darabig, az elnyűt székeken s részletről részletre újra megfigyelni a régi arcokat.

Olvassa el interjúnkat B. Müller Magdával!

David Lynch feat Pilinszky

Azt hiszem még sokáig eldöntetlen marad a kérdés: vajon a film művészet, látványosság vagy “életforma”. Mindenesetre a művészet szót sosem lehetett olyan nehezen körül írni - kézzel foghatóvá tenni mindig is lehetetlen volt - , mint most, az ezredforduló korszakában. A műalkotásoktól talán elidegenedtek kicsit az emberek. A filmek sem művészi jellegüknél fogva hatnak rájuk: a tiszta művészet éppen ezért zavarbaejtő. Az alábbi két videó már jó ideje fenn van a Youtube-on.

WPvideo 1.10

„Mindig úgy érzem a gondolkodás olyan, mint a horgászat, ha horgászni megyünk, szükségünk van türelemre, s szükségünk van egy horogra és némi csalira. Ha kisebb halat szeretnénk fogni nem kell túl mélyre, de egy nagyobb halért mélyebbre kell vetnünk a horgot. A csali, azt hiszem, maga a vágy, ha vágysz valamire teljesen fókuszálsz rá. Ahogy a maharadzsi is mondta, mindig megelevenedik az a pont, ahová a figyelem irányul. Éppen ezért fókuszálni valamire olyasmi, mint csalit akasztani egy horogra.

Ahogy nő egyre nagyobbra és nagyobbra a kíváncsiságod, úgy leszel egyre inkább képes arra, hogy mélyebbre lépj. Minden dolog, aminek „szelleme” van ebből az egységes térből lép elő, erről a mélyen fekvő szintről; ott mélyen minden nagy és absztrakt, maga a Dolog látszik, itt fenn mindez inkább kivetett, nevetséges. Csak ha lemész értük láthatod: sokkal tisztábbak és nagyobb a hatalmuk. Így egytlen dolgot tehetsz, ha fel akarod őket nagyítani idefenn.

Én olyan halakat fogok, amik számomra fontosak. De úsznak mindenféle halak. Vannak halak üzletemberek számára, vannak a sportoknak halai, s igazából vannak mindenki számára. Egy bizonyos fajta hal a mozi számára is látható, s én úgy láttam eddig, hogy ez a hal kifogható, s számomra nagyon gyönyörű.”

WPvideo 1.10

Amíg az eslő mondatban felvetett kérdés eldől, mi a film mindhárom kiterjedésével foglalkozunk. vissza a blogra

Casino Royale

Na, erről most Neked biztosan a tenyérbemászó Daniel Craig jut eszedbe. De miért nem David Niven? Val Guest és Ken Hughes 1967-es James Bond paródiája sokkal érdemesebb a számontartásra, mint a klasszikus filmsorozat legutóbbi, mondjuk ki, szánalmas tagja.

A film egyszerűen az angol humor netovábbja, olyan szinten pihent, hogy az már fokozhatatlan, de garantáltan mindenkit rabul ejt. A szereposztás egyszerűen parádés. Az ellenség megtévesztésére nem egy, hanem rögtön egy rakás James Bond kísérli meg megmenteni a világot. Sir James Bondod, minden ügynökök atyját alakítja David Niven, lehengerlő stílusban. Fantasztikus lett volna egyszer látni őt komolyan is ebben a szerepben. Az ál-James Bondok csapatát erősíti Peter Sellers – hát a fickó totál kész van. Van egy jelenet, amiben ezerrel bénázik – a komédia magasiskolája. Ugyancsak 007-es ügynök Ursula Andress – érzitek azért… Na, és hogy kik tűnnek még fel itt-ott? Á, egy csomó senki. A főgonosz Orson Welles. A főgonoszné Deborah Kerr. James Bond öccsének, Jimmy Bond szerepében Woody Allen. A film egyik csúcsjelenete. Charles Boyer, Jean-Paul Belmondo… mondom, senkik.

És bizony hangosan röhögtem. Azért ez elég ritkán esik meg az emberrel. Jóízűen és hangosan.

Azt, hogy csak 5,1-et kapott az IMDb-n a túl sok amerikai felhasználónak tudom be, akik nem értik az angol humort.

Szellemek, harcosok és azok a cicanacis nyolcvanas évek

Egyik éjjel nem jött álom a szememre, rezignáltam nyomkodtam a távkapcsoló gombjait. A Film+ nem várt csemegével szolgált aznap éjjelre.

A képernyőn néhány kínai operából szalasztott színész(?) keverte a levegőt, éppen egy tévésdobozból kreált űrhajóval (akinek volt gyerekszbája, annak ilyen is volt) vagy mivel harcoltak fene elszántan. Gyorsított felvételek, neon színek a nyolcvanas évek legjavából (lecsekkoltam, már jócskán a kilencvenes években készült a műalkotás), fantasztikusan vicces technika, és akkor jött a katarzis. Hősünk egyszer csak megvilágosodott, Buddhaként lebegett egy sort a felhők felett, és fényével világosságot hozott a sötétség uralta világba. Gyönyörű. Vérzik a szívem, hogy csak a végkifejletet volt alkalmam megtekinteni, de le fogom vadászni, és percről percre végigfogom követni a Szellemharcosok 3. minden mozzanatát.

Cinematheca virtualis

Erre tényleg nem számítottam. Tudtam, hogy a németek szeretik, ha a világ körülöttük rendezett (gondoljunk Kant filozófiai rendszerére, vagy Nieztsche tökéletes nyelvezetére, vagy a Mercedes múzeumra), ám úgy tűnik fel: számukra a rendszerezés nyelve mindmáig a latin maradt. Ez mindenestre - legalábbis a Bibliotheca Augustana internetes könyvtár honlapját böngészve - gyanítható. Persze az is igaz, még mindig, amit a középkori metafórában megfogalmaztak: a múltba és a jövőbe csak akkor láthatunk, ha az antik világ válára állva szemléljük a világot.

Így lett Luis Buñuel, cinematographus hispanicus [natus est anno 1900 in Calanda (España)obiit anno 1983 in Mexico City (Mexico)]
Fei Mu, cinematographus sinicus [natus est anno 1906 in Shanghai (China), obiit anno 1951 in Hong Kong.] vagy éppen

Akira Kurosawa, pictor et cinematographus iapanicus [natus est anno 1910 in Tokyo (Japan),obiit anno 1998 in Tokyo (Japan)]

Egyedül az angol nyelvű copyright igazít el minket valamelyest: mégsem a latin a világnyelv.

A cinematheca chronologia részében egészen Muybridge 1885-ös lovas mozgóképsorától Francis Ford Coppola 1979-es filmjéig (Apokalipszis most) találhatunk filmcímeket tíz évtizedbe rendezve, ám az adatbázis egyelőre sajnos elég hiányos.

Az oldalról amúgy néhány kép letölthető például az eredeti nyelven Rashômon-nak forgatott A vihar kapujában standfotói közül.

Itt egy De Niro film, ki után dobhatom?

Robert De Niro, a Taxisofőr, a Casino, a Szemtől szemben és más filmek sztárja filmet rendez. Noha nem teszi ezt túl gyakran, mégsincs ebben semmi különös. 14 év után ismét széket váltott, s filmje, Az ügynökség 8-án a magyar mozikba is eljut. A CIA belső ügyeiről szóló film híre valamiért mégsem repíti darabokra a magyar kultúrmédiát…

Ez pedig egy enyhe kifejezés. Keresőbe írva a film magyar címét, az első 30 helyen a Port két találata jelenik meg, a többi De Niróék szemszögéből nézve irreleváns. Vagyis hogy pontosítsak: De Niro, Matt Damon, Angelina Jolie, Alec Baldwin szemszögéből. Hiába a nagy felhozatal, a film mégsem ütött. Pedig mint producer, még Francis Ford Coppola is nevét adta hozzá, mindhiába. Külföldön a 2007-es Berlini Filmfesztivál válogatta be műsorába, így a film az évi terméssor elején ellőtte összes puskaporát. Furcsa mód mintha minden apró részlet a film bukását készítette volna elő. Hogy egy héttel a rajt előtt teljes a csönd, több mint furcsa. De hogy a film megjelenése előtti napon közreadott kritikánk igazolja vagy megcáfolja jelen bejegyzést, még nem lehet tudni.